winter wonderland.

ma fent voltunk szánkózni dobogókőn. valami eszméletlen, hogy mennyire gyönyörű! tiszta narnia érzésem volt. kedvem lett volna egész nap ott feküdni a hóban, és nézni a faágak között átszűrődő napsütést. szánkóztunk, és cipós ragulevest ettünk. na, ezt szeretem én a télben. nagyon hangulatos volt. aztán mikor ebéd után újra szánkózni mentünk, elkezdett esni a hó. csak azt nem értem, hogy 24-én miért nincs hó az elmúlt években?! mindig ez van. karácsony előtt és után hó van, de szenteste sohasem. szeretnék egy hógömböt, amit ha megrázunk, hó esik benne, de olyat, amiben van egy üres pad, amit megvilágít egy utcai lámpa. és szeretnék egy zenélő dobozt, amit ha kinyitok zenél, de nem balerina van a belsejében, hanem egy fiú és egy lány. szeretem az ilyen cuccokat, amik mások szerint gagyik és semmire sem jók, de szerintem gyönyörűek. és mindent elrakok. anyukám szerint ez egy betegség. hát... egy kicsit szerintem is az.

real friendship never ends.

 
kedden, az utolsó tanítási napon megnéztük egy magyar kortárs rendező filmjét. majd utána beszélgetés volt a filmről. a rendező a feltétlen szeretről beszélt, ami nagyon elgondolkodtatott. létezik-e ilyen egyáltalán? és azt hogy lehet "megszerezni"? ki kell érdemelni? vagy csak úgy "lesz" egyszercsak? és igen. a feltétlen szeretet olyan, ami sosem szűnik meg, bármit is tesz a másik, és sosem fakul meg. ez a fajta szeretet baromira veszélyes. ha valaki tudja, hogy valaki őt effajta szeretettel szereti, akkor az könnyen visszaélhet vele. bármit mondhat, akármit megtehet, mert tudja, hogy az iránta érzett szeretet sosem fog elmúlni. van még egy olyan dolog is, amit sosem tudtam hova tenni. bármikor veszekedtem a legjobb barátnőmmel, mindig tudatosan bántottam meg, úgy, hogy azt akartam, hogy amit mondok, az rosszul essen neki, de eközben mégsem akartam megbántani. csak annyit akartam, hogy tudjam, vagyok-e rá akkora hatással, mint ahogyan ő rám, fáj-e neki annyira a kritika, mint nekem, ha tőle hallom. néha kikészít. azt hiszem, ezt hívják feltétlen szeretetnek. kívülről nem tűnik úgy, de azt hiszem, a mi barátságunk a világon az egyik legerősebb. rengeteget veszekedünk, teljesen különbözünk, de mindketten tudjuk, hogy olyan nincs, hogy mi ne legyünk barátok. nem tudjuk elképzelni. ő is tudja, és én is tudom, hogy mindig összeveszünk, és aztán mindig kibékülünk, és ezek a kibékülések nem gyengítik, hanem még erősebbé teszik a barátságunkat. nem is tudom, mit csinálnék nélküle.

ma fogtam magam és kimentem sétálni este, egyedül a hóba. gyönyörű volt. néha szembejött velem egy-egy kutyát sétáltató ember, vagy egy apuka, aki a szánkón húzta az anyukát és a kisgyereküket. de ezen kívül üresen voltak az utcák. három spar-ba is elmentem, mert glamourt szerettem volna venni, meg mizo madártejet. de naná, hogy mindhárom zárva volt. mondjuk mit gondoltam én szombaton fél nyolckor? hát ezaz. de tényleg gyönyörű a hó. nem értem, hogy az emberek miért csak nézik bentről, ha egyáltalán nézik, és miért nem élvezik ki, amíg még nem olvad el. remélem, legalább karácsonyig megmarad, mert nálunk régi hagyomány, hogy szánkóval hozzuk haza a karácsonyfát.

this is the story of a girl.

a tegnapi nap nagyon szar volt egészen délután fél 5ig. akkor lett vége a meccsünknek, ami szornyű volt, pont úgy, mint a többi ebben a tanévben. utálom, hogy ezt gondolom, de abba kéne hagyni, mielőtt elmegy az összes életkedvünk és önbizalmunk. aztán beültünk a burgerbe, ahol vettünk százforintos forrócsokit, ami egész jó, ahhoz képest, hogy száz forint. beszélgettünk, és irtunk egy olyan listát, mint a tuti gimiben lucas és haley. az a lényege, hogy felirtuk külön-külön egy lapra mindketten, hogy mi fog történni ebben a tanévben. írtam olyat is, amit csak szeretnék, hogy megtörténjen, olyat is, ami ezer százalék, hogy meg fog történni, és olyat is, amiért nagyon kell küzdenem, de szerintem sikerülni fog. szóval ő rakta el. a legjobb barátnőm. ha én raktam volna el, tuti, hogy elolvasom még hazafele. de így csak az évzárón fogjuk kinyitni, ha meg lesz még a lap...

wien :)

 
ma voltunk a bécsi karácsonyi vásárban. sosem voltam még hétvégén bécsben, mindig csak hétköznap mentünk. sosem értettem, miért. most már értem. már most, karácsony előtt három héttel annyian vannak, hogy az nem igaz. lépni nem lehet, és ez nem túlzás. szerettem volna kint vásárolgatni, meg vásározni, de egyszerűen nem lehetett. nem tudtam megnézni egy rohadt boltot sem, ruhát próbálni meg már eszembe sem jutott volna, annyian voltak. ez még oké is volt. nade hogy a wiener christkindmarktban lépni nem lehetett, az nagyon gáz volt. úgy haladtunk, mintha sorba álltunk volna valahová. persze a vásár még mindig gyönyörű, de teljesen felesleges volt kimenni. maximum annyiból volt jó, hogy mégjobban karácsonyi hangulatom lett. bár az eddig is meg volt :) 

főleg, hogy idén sütök majd mézeskalácsházat, mézeskalács karácsonyfával együtt. vááá dejó lesz :) meg megyünk majd szánkózni. és hóembert épiteni, és hóangyalozni, és hóbunkerezni és hógolyócsatázni. igen, észrevettem, hogy eléggé egyedül vagyok ezekkel a vágyakkal. de héééé, mi van veletek??? a 16-17 év felettiek már nem is gyerekek? vagy hogy van ez? már nem játsszatunk úgy, ahogy azt alsóban a napköziben tettük? senki se akar velem játszani, mert jaj, de hideg van, nincs nálam kesztyű, beázik a cipőm, tönkremegy a hajam, koszos lesz a ruhám, stb. HIHETETLEN! =DD becsavanyodott alakok.

hűűű. esett a hétvégén a hó. igaz, csak egy kicsi, és nem fog megmaradni, és ki sem élvezhettem, mert mindig, mire felkeltem, már elolvadt és latyak lett belőle. de akkoris! havasak a háztetők :)) áááá ez annyira karácsonyérzés, hogy nagyon. holnap kimegyek majd az újpesti karácsonyi vásárba, merthogy ilyen is van, elég menő =DD na kiváncsi vagyok már, hogy tényleg jó-e. ezen a hétvégén elmegyünk bécsbe egy napra. már nagyon várom :) ma éreztem igazán, hogy élek. jó edzés volt. az edzések mindig nagyon szélsőségesek. vagy nagyon jók, minden feszültségemet le tudom vezetni, és marhára feldob, vagy pedig felidegesítem magam, és elmegy a kedvem mindentől. mondjuk ez általában X-től függ..

jaés.. a harry potter 7/1. szerintem annyira nem menő. mindenki el van tőle ájulva. abban igazuk is van, hogy tényleg jobb, mint a többi film (a 6.nál biztosan jobb), de aki olvasta a könyvet, az nem igazán mondhatja azt a filmre, hogy jó. én pl ha nem olvastam volna, rá nem jöttem volna egyes jeleneteknél (pl kígyós jelenet godric's hollowban), hogy na most miről is van szó, mi is történt, stb. lehet az volt a baj, hogy nagyon jóra számítottam....

"oh, you fuckin' hippies"

what if a wanted to break?

laugh it all off in your face!

what would you do?

 

come, as you are!

Kurt Cobain azt hiszem egy isten.. volt.és.. elkezdtem irni egy bejegyzést, de azthiszem, talán ez igy tökéletes, ha nem irok tovább semmit. :)

die ferien sind vorbei.

 
hát ennyi volt az ősziszünet. nem váltottam meg a világot, nem buliztam szét az agyam, nem üvöltöttem szét a torkom egy koncerten sem, nem ittam le magam 200 Forintos tequilával, ahogyan terveztem, nem költöttem el az egész pénzem gyönyörű ruhákra és nem is tanultam egy szót sem - pedig bizony németet kellett volna..meg matekot is, ha már itt tartunk. de kipihentem magam, legalábbis azt hiszem, kibírom valahogy ezt a 46 napot a karácsonyi szünetig. láttam pár baromijó (meg kevésbé jó) filmet, a legeslegjobb az Édesek és mostohák, nem is értem, miért csak most láttam először. sétáltam nagyokat a gyönyörű időben a Várban, a belvárosban és Dunakeszin. és újra megtaláltam a közös hangot két - már azthittem elveszített - barátnőmmel. szóval ha másra nem, legalább arra jó volt ez a szünet, hogy pár dolog rendeződött bennem. szóval újult erővel nekivághatok a következő heteknek, matek tz, kosármeccsek, nyílt nap a suliban, non stop (éjszakai kosár), szakmák napja. és a jövö hét utáni péntek november 19., ami a kedvenc napom az évben. és idén még különlegesebb lesz, mert nem lesz tanítás, és mert egy volt oszttársam koncertje is lesz.  napersze, nem ezek miatt imádom azt a napot! =D szóval most elmegyek hajat mosni, aztán megnézem az Álmomban már láttalak c. filmet, és utána megtanulom a németet, majd mégegyszer utoljára megpróbálok minimum hét órát aludni. =DD

3 days of peace and music.

JANIS JOPLIN LIVE WOODSTOCK!
vettem egy könyvet tegnap 200 Forintért egy könyvvásáron. A Beatlestől az új hullámig - a rock a hetvenes években. tegnap a metrón el is olvastam már belőle negyven oldalt, és baromi érdekes. 1981-ben adták ki a könyvet, szóval már majdnem harminc éves. 
"Diáklázadások, forró nyarak, polgárjogi küzdelmek, hippivilág, ellenkultúra, underground, szexuális forradalom, kábítószerek, újművészetek, rockzene - mindaz, ami egy generációt foglalkoztatott.." annyira baromijó. ilyenkor mindig azt kívánom, bár élhettem volna abban az időben. bár tizen-huszonéves fiatal lehettem volna a '60as években. annyira jól fogalmaz az író, hogy muszáj leírnom ide egy bejegyzést:

"A szervezők eredetileg csak 60 000 embert vártak a zenei és művészeti vásárnak hirdetett rendezvényre, de nagy meglepetésükre már a vásár megkezdése előtt több mint százezren érkeztek a helyszínre. Amerikát napok alatt bejárta a nagy esemény híre, s végül a mindössze 234 hektáros farmon, Max Yangur birtokán közel félmillió fiatal zsúfolódott össze, hogy három napig a szabad ég alatt esőben, szélben, viharban és napsütésben, sátorozva, hálózsákokban, gumimatracokon vagy a puszta földön fekve, a zene és egymás közelségének békés mámorában, a füvet szíva, szeretkezve, a rockzene segítségével álmodják néhány napig egy elfogadhatóbb valóság, egy másik Amerika utópiáját."

ez valami eszméletlen. persze manapság már senkit sem izgat. senki sem akarna részt venni egy ilyen fesztiválon, ha elmehet a hajógyárira, vagy akárhova. persze az is jó, de ez a woodstock érzés.. sajnálom, hogy nem élhettem abban a korban.

elkezdődött az ősziszünet hivatalosan is. egy hetet kaptunk, ami marhajó ahhoz képest, hogy a tavaszi szünet azthiszem egy péntekkel-hétfővel megtoldott hétvége lesz. rengeteg tervem volt a szünetre. ilyen-olyan bulik, halloween, stb stb. de azthiszem abból egyedül a holnap esti grenma koncert fog megvalósulni. nembaj, legalább az már 90% biztos. sosem voltam még grenmán. :) szóval ez egy ilyen pihenős ősziszünet lesz. tegnap megnéztük a p.s. i love you-t a tv-ben, ma pedig leadják az édesek és mostohákat, amit még sosem láttam, de a tesóm már ódákat zengett róla. az iskolában mostanában osztályfőnöki órák helyett néha eljön hozzánk a suli-pszichológus, és legutóbb egy igen idióta feladatot csináltunk, ami mégis jó eredményt hozott. kiderült, hogy újságíró-kritikusnak kéne mennem. és mekkora mázli, hogy pont ez az álmom! =D hmmm. ez a grenma tiszta alvin és a mókusok. annyira várom már, hogy essen végre a gyönyörű hó. szánkózás, jégkorizás, forralt bor, kipirult orrok, látszódó lehelet, télikabát, sapka-sál-kesztyű, forrócsoki és tea, teaház, karácsony, ajándékok, csomagolás, vásárlás, bécsi karácsonyi vásár. aaaaaajj :))

Volt egyszer, nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek.- a vidámság,- a bánat,- a tudás és még sok más, így a szeretet is.

Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Valamennyien előkészítették hajójukat, és elhagyták a szigetet. Egyedül a szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a szeretet segítségért imádkozott.

A Gazdagság luxushajón úszott el a szeretet mellett -, Ő megkérdezte -, gazdagság el tudnál vinni magaddal?  - Nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra.

Így hát megkérdezte a szeretet a büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közlekedett. Büszkeség kérlek eltudnál vinni magaddal? - Nem szeretet, nem tudlak elvinni - válaszolt a büszkeség -, itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak. A szeretet megkérte a bánatot is, aki éppen előtte hajózott el. - Bánat kérlek vigyél magaddal! -. Ok szeretet -, mondta a bánat - én olyan szomorú vagyok, hogy egyedül kell maradnom a hajómon. A vidámság is elhúzott a szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg sem hallotta a szeretet kérését.

Hirtelen megszólalt egy hang. - Gyere szeretet én elviszlek Téged! Aki megszólalt egy öregember volt.

A szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg  nevét. Amikor földet értek az öreg elment. A szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a tudást:

- Tudás, megtudod mondani, ki segített nekem?

Az idő volt -, mondta a tudás.

Az idő volt? - kérdezte a szeretet. Miért segített rajtam az idő?

A tudás válaszolt: - Mert csak az idő érti meg, hogy milyen fontos az életben a szeretet.

a lelked élni akarna, de nem találja a tested.

hát igen, valami hasonló. igazából nem tudom. nem találom magam mostanában. szörnyen érzem magam, szédülök, fáradt vagyok, fáj a fejem állandóan. és az összes emberrel megszakad a barátságom, aki eddig fontos volt. bár mint kiderült, én változtam meg. már nem bírom elviselni, hogyha valaki tizenhét éves létére csak vihog és nyávog és afektál egész nap. egyeseknek ennyit jelent a barátság? sosem találkozni iskolán kívül két év alatt, de bent az iskolában mindent kibeszélni és mindenkit kiröhögni? szörnyű. a mi barátságunk ennél sokkal többről szólt. én voltam az, akinek mindent elmondtál, és te voltál az, aki mindent megtudott rólam először, akiben bíztam. ez már inkább barátság, mint az előbb említett. az egész nyarat együtt töltöttük kb, amíg el nem kezdtél szépen leszarni. majd mikor mondtam, hogy ez szarul esik, azt is leszartad. aztán meg vagy lepődve, hogy nem kérek belőled?! sikerült elérnem azt, hogy már ne tartsam fontosnak. már kb nem is beszélünk. nem bírom elviselni, nem tudok a közelében maradni, mert annyira idegesít. ez rossz, mert megosztja a társaságunkat. de legalább kiderül, hogy ki az, aki mellettem áll az ilyen helyzetekben.. eléggé meglepő. a másik meg... egy másik ember, a legjobb barátom. nagyon nagyon jóban voltunk mostanában, de megint elcsesztük, ahogyan szoktuk. fel se tűnt. ez szörnyű. amint kezdünk legjobb barátok lenni, mindig összeveszünk valamin. és akkor most kivel beszéljek, ha egyedül érzem magam, és ki vidít fel, ha teljesen kivagyok?

azta. az eleven hold számok baromirajók. eddig nem is tudtam =D
de igazából nem erről szeretnék írni. a héten volt társadalom ismeret órám a suliban, és nagyon durván jó volt. szeretem, amikor olyan dolgokról beszélnek a tanárok, amiken komolyan elgondolkozom. az emberekről beszéltünk, a fogyasztói társadalomról, stb. és mennyire fura, hogy mi számít manapság értéknek. az, hogy milyen a szüleid kocsija, milyen a hajfestéked, milyen cuccokban jársz, melyik boltokban vásárolsz, melyik menő étteremben kajálsz. mert az már gáz, ha bringával vagy BKV-val jársz. az gáz, ha természetes a hajad. az gáz, ha a felsőd csak 700 Ft volt, és a nyakláncod pedig saját készítésű. és az meg a leggázabb, ha esténként a barátnőiddel nem a Le Roy-ban (több menő helyet nem tudok) ücsörögsz. miért? én nem értem. az milyen, hogy tizenhét éves vagy és apuci hord iskolába a legújabb BMW-vel? az milyen, hogy míg a többiek egy teaházban beszélgetnek, te éppen Londonban vásárolsz be, pedig annyi cuccod van, hogy a ruháid fele még sosem volt rajtad. az milyen, hogy évek óta küzködsz azzal, hogy lefogyjál pár kilót, csak azért, mert valaki azt mondta? miért nincsen az embereknek saját véleményük? miért nincsenek céljaik? talán azért, mert egyeseknek mindent a seggük alá nyomnak. miért jó az, hogy ha valakinek sosem kell küzdeni semmiért? hogy valakinek nem kell nyáron munkát keresnie azért, hogy utána végigbulizza a maradék egy hónapot? hogy valaki azt mondja, hogy áh, ez a 70 ezer forint nem olyan sok ezért a táborért? hogy valaki azt sem tudja, mi az a tömegközlekedés? hogy annyira burokban él, hogy fel sem ismer egy rohadt villamost? és minderről ő egyáltalán nem tehet. a szülei teszik őt ilyenné.
többek között erről beszéltünk órán. és a tanár felhozta azt, hogy egy osztályon belül is mekkora társadalmi különségek vannak. az egyik család thaiföldre megy nyaralni ötcsillagos luxusszállodába, a másik meg örül, ha eltölthet egy hetet belföldön valahol. és mégis ők érzik jobban magukat, mert a luxus nem boldogít. erre a következő példát hozta fel xy: "hát igen, mi is a legmenőbb hotelben voltunk, ami nagyon koszos volt, ezért reklamáltunk, majd átküldtek minket egy még menőbb, csúszdás, stbstb hotelbe, de nem éreztük jól magunkat ott". mivan?! szörnyű. tudom, hogy ez a bejegyzés össze-vissza lett, és tudok én normálisan és szépen fogalmazni, de ezt most indulatból írtam. nem féltékenységből, mert nem szeretnék ilyen "mindent megkapok" típus lenni. sajnálatból, lenézésből, értetlenségből írtam ezt a pár sort.
ELEVENHOLD! nagyonjó :))))

bubbles :)

a legjobb dolog buborékot fújni, majd megenni azt - de csak a kisebbeket, mert a nagy nem fér bele a szádba =D-, kipukkasztani orral -mint egy fóka-, és "passzolgatni" vele, azaz fújogatni egymásnak, amíg ki nem pukkan egy két órás matekfakt után. :) és ki kell próbálnom a pipafüstös buborékot! meg vennem kell egy saját buborékfújót! =D
hű, hát. ma akkor keltem, mikor indulnom kellett volna, azaz 7:00kor. ehhez képest 7:16kor már a tőlünk 5 percre lévő buszon ültem. ez a rekordom eddig, azthiszem. de azért nem fogok áttérni 6:20ról a 7:00-s kelésre, jó is lenne minden reggel ez a ninja-mód =D
az első óráról késett a tanár, natürlich. =D szóval nem írta be a későket, szóval akár el is késhettem volna, akkor lett volna időm kifesteni a szemem, és csokismüzlit reggelizni =D
ma egésznap a "mért nem lehet minden felnőtt örökké gyerek"-et nyomattuk K-vel, és J-val. ma meg ráraktam a telefonomra, szóval azthiszem, holnap az őrületbe kergetünk majd mindenkit vele =D

hello, october. it's good to see you : )

hát hűha. tegnap voltunk a Törpe nevű helyen, ami igencsak jó volt. bár nem olyan jó, mint amilyennek akartam, mert tequilázni akartunk, de aztmondta a pincér, hogy csak kettőt tud hozni, majd azt a kettőt is kiöntötte =D másrészt meg ott volt J, akit nagyon nem akartam, hogy ott legyen. nem is értem minek jött. mostanában csomó embertben csalódok, azért, mert félreismerem őket. neki is elmondom mi bajom van, erre csak annyit tud mondani, hogy "de azért tanulj magyarra", hát köszi :) nem az lenne egy barát feladata, hogyha szomorú vagyok, akkor felvidít? vagy átérzi a szomorúságom? vagy csak mond valamit, amitől egyszerűen jobban érzem magam! hát nem sok embernek megy ez. és már úgy vagyok vele, hogy inkább ellököm magamtól ezt a sok-sok embert, aki folyamatosan megbánt (lehet, hogy nem is tudnak róla). mert azt gondolom, hogyha nem vagyunk jóban, akkor nem is fontosak nekem, és akkor nem tudnak már bántani azzal, ha olyat tesznek, ami amúgy rosszul esne. bonyolult.. és hülyeség. nem lehet mindenkit ellökni magad mellől. én az az ember vagyok, aki kevés embernek nyílik meg, de nekik nagyon. sok ember van, akit szeretek, akivel beszélgetek, akivel kosarazok, akivel szórakozok, akivel nevetek, akivel eljárunk ide-oda. és tényleg, tényleg szeretem őket. de jelenleg mégiscsak egy ember van, akinek akármit elmondanék, és ezt értsd tényleg akárminek. bárminek. és ez az ember kezd olyan lenni, hogy érdekbarát, népszerűséghajhász, nemérdeklem, és a többi. kiváncsi vagyok, mikor "engedem el" már végre. mikor lesz az a nap, amikor már nem fog zavarni, ha aznap nem jön oda köszönni, vagy nem ölel meg. mikor fogom majd levegőnek nézni.. nem is levegőnek, hanem "átlagos" barátnak. olyan "mi újság? semmi. és veled? semmi" típusú barátnak. nagyon nem szeretném, hogy ez legyen. de közeledünk afelé. sajnos. és mindig, mikor már nagyon közel vagyok hozzá, történik valami olyan, ami csak az igazi "mi a baj? - semmi. - mondd az igazat!" barátok között történhet. ilyen lehet egy helyzet, vagy csak egy egyszerű szó, sőt.. egy pillantás. és olyankor mégiscsak minden rendben van. egy ideig.. mostanában ez az idő már csak pár napig tart. majd kezdődik előről a több hónapos folyamat. nagyszerű, nemde? :)

ugye titokban még mindig ő a legszebb?

Istenem, annyira, de annyira szeretnék már telet. Karácsonyt, hóesést, sapkát és sálat, mézeskalácsot, karácsonyi teát, ajándékokat, ajándék vásárlást, karácsonyi kirakatokat, forrócsokit, jégkorizást, karácsonyi filmeket a moziban, szánkózást, hóembert, hógolyócsatát. Utálom az őszt. Nem tudom.. talán azért, mert átmenet. Sosem szerettem az átmeneteket, valami vagy legyen ilyen, vagy pedig az ellentéte, de ne legyen ősz. Ne legyen kicsit hideg, kicsit meleg, de igazából egyik sem. Legyen forró nyár, hideg tél, és ennyi. Megjelent életem második cikke a suliújságban, és sok pozitív visszajelzést kaptam, szóval most tökjó : ) Igazából.. nem tökjó. Mármint ennek örültem, de úgy általában mostanában nem tökjó. Tényleg kész vagyok, még szerencse, hogy hétvége jön. 
Igazából.. mindig az a baj a karácsonnyal, hogy túl hamar kezdődik a "karácsonyi őrület", és mire tényleg karácsony lesz, már egyáltalán nem is érzem. Túl sok ez, ha már október végén karácsonyfát látok a virágboltban. Nagyon nagyon várom, és pont az lenne a pláne, ha csak decemberben kezdődne ez az egész, és akkor nem veszne el a varázsa, mire elérnénk a 24-éig. Az a tervem, hogy elmegyünk Bécsbe 18-19. körül, de jó is lenne. Aaaannyira imádom azt a várost : ) Holnap végre edzés! Már hétfő óta nem voltam. Fuck angol fakt.. Arra azért még kiváncsi lennék, hogyha este fél kilenckor írok, azt miért délelőtt fél 12nek irja be? Na mindegy =DD

november rain..

még csak szeptember van. még csak egy hét telt el az iskolából. nem azt mondom, hogy nem szeretem, mert nagyon imádom a helyet. de ki-vagyok-készülve-rendesen! durván. ma is három matek órám volt.. igaz, ebből kettő középszintű érettségire felkészítő fakt.
most beszéljük, hogy jó lenne összefutni valamikor, és nagyon durván nem érek rá sosem. hétközben szinte sosem, köszönhetően az angol és matekfaktnak, valamint az edzésnek.. =D és még pszichilógiára is járnék, ha megtudnám végre, hogy mikor van.
de a lényeg az, hogy ki vagyok akadva. annyira idegesít, hogy az emberek 80%-a szarik mindenre. főleg akkor, ha olyan emberek, akiket szeretek. és főleg akkor, ha olyan dologról van szó, ami amúgy baromira fontos lenne. nekem is fontos, meg amugy is fontos.
igen, persze, sokat problémázok. dehát ősz van! az időjárás hatással van a hangulatomra!
csak az edzést ne kelljen otthagynom a tanulás miatt..
jövő szombat kowalsky koncert, végre valami jó történik is a monoton napokban.
és igencsak meg kéne már nézni az EREDETet! hmmm. az lesz a vége, hogy megnézem egyedül. na meg még egy cikket is meg kéne irni a suliújságba. de se kedvem, se időm, se energiám, se ötletem. se időm. de ezt már mondtam.
most csak arra vágyok, hogy megfürödjek, beessek az ágyba, odaátot nézzek, és mézes tejet iszogassak, ahhm =DD

de ma még álljon a tánc, álljon a bál, álljon a körbe, ki erre jár.
ma még nem érdekel, nem érdekel, hogy ki az és mit akar és mért jött el. :)

-are u ok? -yeah, just tired.

és tényleg. fáradt vagyok, nagyon durván. eddig három napot jártunk idén iskolába, amiből igazán csak kettő volt tanítási nap. de már most fáradt vagyok. tizenegyedikes vagyok, és minden percben azon kell gondolkodnom, hogy melyik faktra jelentkezzek akkor végül, miből vállaljam be az emelt szintű érettségit, melyik egyetemre megyek, és mi akarok lenni. azt már tudom, mi akarok lenni. újságíró, vagy ügyvéd. imádok írni, hogyha rossz kedvem van, mérges vagyok, ideges vagyok, akkor mindig kiírom magamból. bár én is tudom, hogy ennyi koránt sem elég ahhoz, hogy valaki író legyen. vagy esetemben újságíró. de akkoris, nem szeretnék 16 évesen ilyeneken gondolkodni. inkább azon, hogy mikor nézzük már meg az Eredetet a moziban, mit vegyek fel holnap, nyerünk-e idén a bajnokságban, vajon mikor fog észrevenni. vagy hasonlókon.

a másik meg. undorodom a népszerűséghajhász emberekből. volt egy legjobb barátom, elsős korunk óta ismerjük egymást. még kilencedikben is nagyon jóban voltunk, mondom, tényleg legjobb barátok. aztán tavaly nyáron változott meg minden. ő jóbalett új emberekkel, akiket én nem ismerek. akik menők. legalábbis azt gondolják magukról. és az én barátom is ezt gondolta róluk. ezért úgy döntött, hogy inkább velük barátkozik. csak azt nem értem, hogy miért nem lehet egy embernek több társaságból barátja? nekem is így van, és nem szarom le egyik társaságot sem. milyen érdekes... és annyira nem is nehéz. hogy lehet azt mondani egy embernek, hogy "nekem te vagy az egyik legfontosabb ember az életemben", hogyha nem is gondolod úgy? az ilyen emberek tudják egyáltalán, hogy mit jelent az a szó, hogy "fontos" vagy pedig "legfontosabb"? ha én ilyet mondok valakinek, akkor azt egy olyan személynek mondom, akiért minden helyzetben kiállnék, mindent megtennék érte, mindig számíthatna rám (az éjszaka közepén is), sose unnám meg, sosem hagynám ott más barátok miatt, mindig megértene, mindenről tudnék vele beszélgetni. és ugyanez fordítva. de azt hiszem ma már a "te vagy a legfontosabb ember" az annyit jelent, hogy "ja, bírlak, jó veled lógni délutánonként". ami szomorú, márcsak azért is, mert ezek a dolgok kimondva néha elveszítik a varázsukat. az ilyen dolgot éreztetni kell a másikkal, nem csak mondani. nagyon fel tudnak húzni ezek a dolgok. főleg akkor, hogyha hazugság az egész. "igazi, pedig csak annak tűnik. akik igazak, azok az ilyet el nem tűrik" annyira igazak a Hiperkarma dalszövegek. sajnálom, hogy sosem vehettem részt egy Hiperkarma koncerten. amúgy, tényleg durva. akár milyen érzés kavarog bennem, ezek a számok mindig kifejezik. 

facebookon most az a divat, hogy kiirod az üzenőfaladra azt a kis üzenetet, ami röviden így szól, hogy "melyik dalról jutok eszedbe?" és akkor a többiek válaszolnak. ez csak azért vicces, mert az egyik barátnőm még fél éve mondta nekem, hogy "hé, ez a szám tökre te vagy", mikor megmutattam neki a Hey Julie-t, ami még mindig az egyik kedvencem. szerintem az az ember különleges, aki eszünkbe juttat egy dalt, vagy pont fordítva: aki eszünkbe jut egy dalról. ez lehetséges úgy is, hogy ha az a dal valami közös emlékre emlékeztet, de sokkal különlegesebb az ember, ha úgy jut ő eszedbe arról a dalról, hogy nincs róla közös emléketek, egyszerűen csak "ez a dal annyira te vagy". és én ilyen vagyok. mindent mindennel összekapcsolok. napokat színekkel, dalokat emberekkel, a természetet érzésekkel. még két éve a legjobb barátnőm azt kérdezte tőlem "vannak dolgok, amikről csak úgy hirtelen eszedbe jutok? mert nekem vannak dolgok, amiről te csak úgy hirtelen eszembe jutsz." nem tudtam neki válaszolni, csak egy hónapja ismertük még egymást. de hihetetlen, hogy egy személyről eszedbe jut a Hiperkarma Zöldpardon c. száma, a Kispál és a Borz és a Quimby együttesek, a Dr House sorozat, a Raffaello, a narancssárga szín, a Margit sziget, az epres-málnás tea, a kosárlabda, a szerdai nap, a Tökéletes trükk c. film (amit még sosem láttam), a túrórudi, a túraszandál, Balaton Széplak, november 19. és szerintem órákig tudnám sorolni még. kiváncsi lennék, rólam mi jut eszébe az embereknek. igen, az a fajta ember vagyok, akit nem nagyon érdekel, hogy mások mit gondolnak róla. nem zavar, hogyha idegen emberek megbotránkoznak rajtam. nem zavar, ha nem szeretnek azok, akiket még csak nem is ismerek. "és marhára nem baj, ha sosem birtak, akik azt se' tudják, hogyan hívnak". viszont az igazán fontos emberek véleménye nagyon is számít nekem. mégha nem is mutatom, még akkor is. az ilyen hülye oldalakon a bemutatkozás részhez nem azt kéne ecsetelni, hogy a kedvenc színem a piros, és a kedvenc italom a zöld tea, hanem: tessék, elvileg ez a szám "tökre én vagyok" :)

heartbeats..

Keith! csodálatos film. talán az egyik legjobb, amit eddig láttam. csak ajánlani tudom :)

az elején nagyon ilyen hoolywood-i gimis, szokásos amerikai filmnek tűnik. de nem az. van mondanivalója. szeretem az ilyen filmeket, amiknek van valami fontos mondanivalójuk. most mondhatnád, hogy mindnek van, de nem, az nem lenne igaz! =D
nem is írnék többet. fáradt vagyok. tegnap pipáztunk este, fáj a torkom is. most meg majd lassan indulok, mert 4kor a Kálvin téren kell lennem. ott van az egyik legjobb teaház, amit ismerek. jóó lesz : ) és még valami: ez a zene csodálatosan gyönyörü! kb a film is ilyen.

félig emberek, mondjátok, mi az újság veletek?

várom, hogy történjen már valami. oké, tegnap strandoltunk, ma pedig aquaparkoltunk. de úgy igazából, történjen már valami! a nyár utolsó hete eléggé programdúsnak tűnik szerencsére. pipázás, mozi, koncert, gólyatábor (nem, nem én vagyok a gólya).
de mégis. olyan ez most, mint a vihar előtti csend. kicsit nyomott, fülledt. csak várakozom. várok a viharra. várok arra, hogy minden kitisztuljon a vihar után, mégha igazából nincs is semmi bajom. érdekes. én magam sem értem! tudod, vannak azok a pillanatok, amikor úgy érzed, hogy bármire képes vagy. annyira jól érzed magad, biztonságban, annyira könnyű, egyszerű, és magától érthetődő pillanat. olyan például, mikor a legjobb barátoddal csendben mentek egymás mellett. persze nem kínos az a csend, hanem jóleső csend. hiszen, ha kínos lenne, nem is számítanátok igazi barátoknak. az a legrosszabb, mikor azon kell gondolkodnod, hogy ha ez a téma kifújt, akkor utána miről tudnátok beszélgetni. annyira kellemetlen, hogy az ilyen emberekkel nem is szívesen beszélgetek. viszont van, hogy kellemes meglepetés ér, és nem annyira ismert, nem olyan közeli barátokkal is úgy el tudok beszélgetni, hogy észre sem veszem, hogy már 5 megállót mentünk a metróval, és bizony le kéne szállni. utálok ilyenkor leszállni a metróról.

"Ott álltam a hídon. A híd korlátjára támaszkodva néztem a körülöttem nyüzsgő nyugodtságot. Mindenhol nevetgéléseket és vihorászásokat lehetett hallani, a nyugodt környezetet ők zavarták meg. Ők, akik néha felejthetetlen élménnyé teszik az egyszerű hétköznapjaimat, és szintén ők, akik néha elszomorítottak, és a földbe tiportak."

annyira durva ez az idézet. nagyon tetszik, de nagyon durva. a legjobb barátnőmre emlékeztet. pontosan ilyen, ahogy ez az idézet leírja. nagyon nagy hatással tud lenni a hangulatomra. ha szomorú vagyok, két másodperc alatt fel tud vidítani. ha rossz kedve van, nekem is rossz kedvem lesz. arra lennék kíváncsi, hogy a legjobb barátok miért bántják egymást néha? talán azért, mert tudják, akármit tesznek, a másik úgyis szeretni fogja őket? és akármit mondanak, a másik majd úgyis megbocsájt nekik? ez a legrosszabb. mikor valakit nagyon szeretsz, mégis bántod, mert tudod, hogy pár egyszerű szó neki sokkal többet jelent, mint egyszerű szavak, mégsem akarnál neki fájdalmat okozni sohasem. ez annyira paradoxon! egy ilyen nagyobb összeveszés után mindig azt érzem, hogy soha többé nem leszünk már olyan barátok, mint amilyenek az elején voltunk. meg azt is érzem, hogy talán már csak nekem ennyire fontos a barátságunk, hogy ennyit aggódjak miatta. aztán, mikor nem számítok rá, megint minden olyan lett, mint régen. legalábbis, olyasmi. talán olyan barátok már sosem leszünk. de remélem, hogy lehetünk még jobbak :)

10 days summer.

Tíz nap maradt a nyárból. Gondolhatod, hogy hülye vagyok, de én szeretem a nyár utolsó tíz napját.

Szeretem benne a tűzíjátékot, a füzet vásárlásokat. Szeretem, hogy akkor már mindenki hazajött a nyaralásból. Szeretem, hogy esténként nincs már az a döglesztő meleg. Szeretem kiélvezni, hogy még tíz napig nyár van :)

És várom már az iskolát is. Nem a tanulást, persze, hogy nem. És nem is azt, hogy a barátokkal lehessek, mert velük nyáron is ugyanúgy együttvagyok. Egyszerűen csak hiányzik már az iskola-hangulat. Az edzések, a hajnali BKV-zások. Imádok átbuszozni-metrózni a fél városon, és közben figyelni az idegeneket. "Fáradt arccal mind sietnek, találgatom merre mennek ők."

Igenjól telt a nyaram. Volt itt minden, még Sziget 4.nap is Tankcsapdával, Iron Maidennel, Kowalskyval. :)

És a nyárból hátra van még két nap Balaton, és egy Alvin koncert nyárzárásnak.