2010. október 2., szombat

hello, october. it's good to see you : )


hát hűha. tegnap voltunk a Törpe nevű helyen, ami igencsak jó volt. bár nem olyan jó, mint amilyennek akartam, mert tequilázni akartunk, de aztmondta a pincér, hogy csak kettőt tud hozni, majd azt a kettőt is kiöntötte =D másrészt meg ott volt J, akit nagyon nem akartam, hogy ott legyen. nem is értem minek jött. mostanában csomó embertben csalódok, azért, mert félreismerem őket. neki is elmondom mi bajom van, erre csak annyit tud mondani, hogy "de azért tanulj magyarra", hát köszi :) nem az lenne egy barát feladata, hogyha szomorú vagyok, akkor felvidít? vagy átérzi a szomorúságom? vagy csak mond valamit, amitől egyszerűen jobban érzem magam! hát nem sok embernek megy ez. és már úgy vagyok vele, hogy inkább ellököm magamtól ezt a sok-sok embert, aki folyamatosan megbánt (lehet, hogy nem is tudnak róla). mert azt gondolom, hogyha nem vagyunk jóban, akkor nem is fontosak nekem, és akkor nem tudnak már bántani azzal, ha olyat tesznek, ami amúgy rosszul esne. bonyolult.. és hülyeség. nem lehet mindenkit ellökni magad mellől. én az az ember vagyok, aki kevés embernek nyílik meg, de nekik nagyon. sok ember van, akit szeretek, akivel beszélgetek, akivel kosarazok, akivel szórakozok, akivel nevetek, akivel eljárunk ide-oda. és tényleg, tényleg szeretem őket. de jelenleg mégiscsak egy ember van, akinek akármit elmondanék, és ezt értsd tényleg akárminek. bárminek. és ez az ember kezd olyan lenni, hogy érdekbarát, népszerűséghajhász, nemérdeklem, és a többi. kiváncsi vagyok, mikor "engedem el" már végre. mikor lesz az a nap, amikor már nem fog zavarni, ha aznap nem jön oda köszönni, vagy nem ölel meg. mikor fogom majd levegőnek nézni.. nem is levegőnek, hanem "átlagos" barátnak. olyan "mi újság? semmi. és veled? semmi" típusú barátnak. nagyon nem szeretném, hogy ez legyen. de közeledünk afelé. sajnos. és mindig, mikor már nagyon közel vagyok hozzá, történik valami olyan, ami csak az igazi "mi a baj? - semmi. - mondd az igazat!" barátok között történhet. ilyen lehet egy helyzet, vagy csak egy egyszerű szó, sőt.. egy pillantás. és olyankor mégiscsak minden rendben van. egy ideig.. mostanában ez az idő már csak pár napig tart. majd kezdődik előről a több hónapos folyamat. nagyszerű, nemde? :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése