a lelked élni akarna, de nem találja a tested.

hát igen, valami hasonló. igazából nem tudom. nem találom magam mostanában. szörnyen érzem magam, szédülök, fáradt vagyok, fáj a fejem állandóan. és az összes emberrel megszakad a barátságom, aki eddig fontos volt. bár mint kiderült, én változtam meg. már nem bírom elviselni, hogyha valaki tizenhét éves létére csak vihog és nyávog és afektál egész nap. egyeseknek ennyit jelent a barátság? sosem találkozni iskolán kívül két év alatt, de bent az iskolában mindent kibeszélni és mindenkit kiröhögni? szörnyű. a mi barátságunk ennél sokkal többről szólt. én voltam az, akinek mindent elmondtál, és te voltál az, aki mindent megtudott rólam először, akiben bíztam. ez már inkább barátság, mint az előbb említett. az egész nyarat együtt töltöttük kb, amíg el nem kezdtél szépen leszarni. majd mikor mondtam, hogy ez szarul esik, azt is leszartad. aztán meg vagy lepődve, hogy nem kérek belőled?! sikerült elérnem azt, hogy már ne tartsam fontosnak. már kb nem is beszélünk. nem bírom elviselni, nem tudok a közelében maradni, mert annyira idegesít. ez rossz, mert megosztja a társaságunkat. de legalább kiderül, hogy ki az, aki mellettem áll az ilyen helyzetekben.. eléggé meglepő. a másik meg... egy másik ember, a legjobb barátom. nagyon nagyon jóban voltunk mostanában, de megint elcsesztük, ahogyan szoktuk. fel se tűnt. ez szörnyű. amint kezdünk legjobb barátok lenni, mindig összeveszünk valamin. és akkor most kivel beszéljek, ha egyedül érzem magam, és ki vidít fel, ha teljesen kivagyok?