és tényleg. fáradt vagyok, nagyon durván. eddig három napot jártunk idén iskolába, amiből igazán csak kettő volt tanítási nap. de már most fáradt vagyok. tizenegyedikes vagyok, és minden percben azon kell gondolkodnom, hogy melyik faktra jelentkezzek akkor végül, miből vállaljam be az emelt szintű érettségit, melyik egyetemre megyek, és mi akarok lenni. azt már tudom, mi akarok lenni. újságíró, vagy ügyvéd. imádok írni, hogyha rossz kedvem van, mérges vagyok, ideges vagyok, akkor mindig kiírom magamból. bár én is tudom, hogy ennyi koránt sem elég ahhoz, hogy valaki író legyen. vagy esetemben újságíró. de akkoris, nem szeretnék 16 évesen ilyeneken gondolkodni. inkább azon, hogy mikor nézzük már meg az Eredetet a moziban, mit vegyek fel holnap, nyerünk-e idén a bajnokságban, vajon mikor fog észrevenni. vagy hasonlókon.
a másik meg. undorodom a népszerűséghajhász emberekből. volt egy legjobb barátom, elsős korunk óta ismerjük egymást. még kilencedikben is nagyon jóban voltunk, mondom, tényleg legjobb barátok. aztán tavaly nyáron változott meg minden. ő jóbalett új emberekkel, akiket én nem ismerek. akik menők. legalábbis azt gondolják magukról. és az én barátom is ezt gondolta róluk. ezért úgy döntött, hogy inkább velük barátkozik. csak azt nem értem, hogy miért nem lehet egy embernek több társaságból barátja? nekem is így van, és nem szarom le egyik társaságot sem. milyen érdekes... és annyira nem is nehéz. hogy lehet azt mondani egy embernek, hogy "nekem te vagy az egyik legfontosabb ember az életemben", hogyha nem is gondolod úgy? az ilyen emberek tudják egyáltalán, hogy mit jelent az a szó, hogy "fontos" vagy pedig "legfontosabb"? ha én ilyet mondok valakinek, akkor azt egy olyan személynek mondom, akiért minden helyzetben kiállnék, mindent megtennék érte, mindig számíthatna rám (az éjszaka közepén is), sose unnám meg, sosem hagynám ott más barátok miatt, mindig megértene, mindenről tudnék vele beszélgetni. és ugyanez fordítva. de azt hiszem ma már a "te vagy a legfontosabb ember" az annyit jelent, hogy "ja, bírlak, jó veled lógni délutánonként". ami szomorú, márcsak azért is, mert ezek a dolgok kimondva néha elveszítik a varázsukat. az ilyen dolgot éreztetni kell a másikkal, nem csak mondani. nagyon fel tudnak húzni ezek a dolgok. főleg akkor, hogyha hazugság az egész. "igazi, pedig csak annak tűnik. akik igazak, azok az ilyet el nem tűrik" annyira igazak a Hiperkarma dalszövegek. sajnálom, hogy sosem vehettem részt egy Hiperkarma koncerten. amúgy, tényleg durva. akár milyen érzés kavarog bennem, ezek a számok mindig kifejezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése