Volt egyszer, nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek.- a vidámság,- a bánat,- a tudás és még sok más, így a szeretet is.

Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Valamennyien előkészítették hajójukat, és elhagyták a szigetet. Egyedül a szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a szeretet segítségért imádkozott.

A Gazdagság luxushajón úszott el a szeretet mellett -, Ő megkérdezte -, gazdagság el tudnál vinni magaddal?  - Nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra.

Így hát megkérdezte a szeretet a büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közlekedett. Büszkeség kérlek eltudnál vinni magaddal? - Nem szeretet, nem tudlak elvinni - válaszolt a büszkeség -, itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak. A szeretet megkérte a bánatot is, aki éppen előtte hajózott el. - Bánat kérlek vigyél magaddal! -. Ok szeretet -, mondta a bánat - én olyan szomorú vagyok, hogy egyedül kell maradnom a hajómon. A vidámság is elhúzott a szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg sem hallotta a szeretet kérését.

Hirtelen megszólalt egy hang. - Gyere szeretet én elviszlek Téged! Aki megszólalt egy öregember volt.

A szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg  nevét. Amikor földet értek az öreg elment. A szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a tudást:

- Tudás, megtudod mondani, ki segített nekem?

Az idő volt -, mondta a tudás.

Az idő volt? - kérdezte a szeretet. Miért segített rajtam az idő?

A tudás válaszolt: - Mert csak az idő érti meg, hogy milyen fontos az életben a szeretet.

a lelked élni akarna, de nem találja a tested.

hát igen, valami hasonló. igazából nem tudom. nem találom magam mostanában. szörnyen érzem magam, szédülök, fáradt vagyok, fáj a fejem állandóan. és az összes emberrel megszakad a barátságom, aki eddig fontos volt. bár mint kiderült, én változtam meg. már nem bírom elviselni, hogyha valaki tizenhét éves létére csak vihog és nyávog és afektál egész nap. egyeseknek ennyit jelent a barátság? sosem találkozni iskolán kívül két év alatt, de bent az iskolában mindent kibeszélni és mindenkit kiröhögni? szörnyű. a mi barátságunk ennél sokkal többről szólt. én voltam az, akinek mindent elmondtál, és te voltál az, aki mindent megtudott rólam először, akiben bíztam. ez már inkább barátság, mint az előbb említett. az egész nyarat együtt töltöttük kb, amíg el nem kezdtél szépen leszarni. majd mikor mondtam, hogy ez szarul esik, azt is leszartad. aztán meg vagy lepődve, hogy nem kérek belőled?! sikerült elérnem azt, hogy már ne tartsam fontosnak. már kb nem is beszélünk. nem bírom elviselni, nem tudok a közelében maradni, mert annyira idegesít. ez rossz, mert megosztja a társaságunkat. de legalább kiderül, hogy ki az, aki mellettem áll az ilyen helyzetekben.. eléggé meglepő. a másik meg... egy másik ember, a legjobb barátom. nagyon nagyon jóban voltunk mostanában, de megint elcsesztük, ahogyan szoktuk. fel se tűnt. ez szörnyű. amint kezdünk legjobb barátok lenni, mindig összeveszünk valamin. és akkor most kivel beszéljek, ha egyedül érzem magam, és ki vidít fel, ha teljesen kivagyok?

azta. az eleven hold számok baromirajók. eddig nem is tudtam =D
de igazából nem erről szeretnék írni. a héten volt társadalom ismeret órám a suliban, és nagyon durván jó volt. szeretem, amikor olyan dolgokról beszélnek a tanárok, amiken komolyan elgondolkozom. az emberekről beszéltünk, a fogyasztói társadalomról, stb. és mennyire fura, hogy mi számít manapság értéknek. az, hogy milyen a szüleid kocsija, milyen a hajfestéked, milyen cuccokban jársz, melyik boltokban vásárolsz, melyik menő étteremben kajálsz. mert az már gáz, ha bringával vagy BKV-val jársz. az gáz, ha természetes a hajad. az gáz, ha a felsőd csak 700 Ft volt, és a nyakláncod pedig saját készítésű. és az meg a leggázabb, ha esténként a barátnőiddel nem a Le Roy-ban (több menő helyet nem tudok) ücsörögsz. miért? én nem értem. az milyen, hogy tizenhét éves vagy és apuci hord iskolába a legújabb BMW-vel? az milyen, hogy míg a többiek egy teaházban beszélgetnek, te éppen Londonban vásárolsz be, pedig annyi cuccod van, hogy a ruháid fele még sosem volt rajtad. az milyen, hogy évek óta küzködsz azzal, hogy lefogyjál pár kilót, csak azért, mert valaki azt mondta? miért nincsen az embereknek saját véleményük? miért nincsenek céljaik? talán azért, mert egyeseknek mindent a seggük alá nyomnak. miért jó az, hogy ha valakinek sosem kell küzdeni semmiért? hogy valakinek nem kell nyáron munkát keresnie azért, hogy utána végigbulizza a maradék egy hónapot? hogy valaki azt mondja, hogy áh, ez a 70 ezer forint nem olyan sok ezért a táborért? hogy valaki azt sem tudja, mi az a tömegközlekedés? hogy annyira burokban él, hogy fel sem ismer egy rohadt villamost? és minderről ő egyáltalán nem tehet. a szülei teszik őt ilyenné.
többek között erről beszéltünk órán. és a tanár felhozta azt, hogy egy osztályon belül is mekkora társadalmi különségek vannak. az egyik család thaiföldre megy nyaralni ötcsillagos luxusszállodába, a másik meg örül, ha eltölthet egy hetet belföldön valahol. és mégis ők érzik jobban magukat, mert a luxus nem boldogít. erre a következő példát hozta fel xy: "hát igen, mi is a legmenőbb hotelben voltunk, ami nagyon koszos volt, ezért reklamáltunk, majd átküldtek minket egy még menőbb, csúszdás, stbstb hotelbe, de nem éreztük jól magunkat ott". mivan?! szörnyű. tudom, hogy ez a bejegyzés össze-vissza lett, és tudok én normálisan és szépen fogalmazni, de ezt most indulatból írtam. nem féltékenységből, mert nem szeretnék ilyen "mindent megkapok" típus lenni. sajnálatból, lenézésből, értetlenségből írtam ezt a pár sort.
ELEVENHOLD! nagyonjó :))))

bubbles :)

a legjobb dolog buborékot fújni, majd megenni azt - de csak a kisebbeket, mert a nagy nem fér bele a szádba =D-, kipukkasztani orral -mint egy fóka-, és "passzolgatni" vele, azaz fújogatni egymásnak, amíg ki nem pukkan egy két órás matekfakt után. :) és ki kell próbálnom a pipafüstös buborékot! meg vennem kell egy saját buborékfújót! =D
hű, hát. ma akkor keltem, mikor indulnom kellett volna, azaz 7:00kor. ehhez képest 7:16kor már a tőlünk 5 percre lévő buszon ültem. ez a rekordom eddig, azthiszem. de azért nem fogok áttérni 6:20ról a 7:00-s kelésre, jó is lenne minden reggel ez a ninja-mód =D
az első óráról késett a tanár, natürlich. =D szóval nem írta be a későket, szóval akár el is késhettem volna, akkor lett volna időm kifesteni a szemem, és csokismüzlit reggelizni =D
ma egésznap a "mért nem lehet minden felnőtt örökké gyerek"-et nyomattuk K-vel, és J-val. ma meg ráraktam a telefonomra, szóval azthiszem, holnap az őrületbe kergetünk majd mindenkit vele =D

hello, october. it's good to see you : )

hát hűha. tegnap voltunk a Törpe nevű helyen, ami igencsak jó volt. bár nem olyan jó, mint amilyennek akartam, mert tequilázni akartunk, de aztmondta a pincér, hogy csak kettőt tud hozni, majd azt a kettőt is kiöntötte =D másrészt meg ott volt J, akit nagyon nem akartam, hogy ott legyen. nem is értem minek jött. mostanában csomó embertben csalódok, azért, mert félreismerem őket. neki is elmondom mi bajom van, erre csak annyit tud mondani, hogy "de azért tanulj magyarra", hát köszi :) nem az lenne egy barát feladata, hogyha szomorú vagyok, akkor felvidít? vagy átérzi a szomorúságom? vagy csak mond valamit, amitől egyszerűen jobban érzem magam! hát nem sok embernek megy ez. és már úgy vagyok vele, hogy inkább ellököm magamtól ezt a sok-sok embert, aki folyamatosan megbánt (lehet, hogy nem is tudnak róla). mert azt gondolom, hogyha nem vagyunk jóban, akkor nem is fontosak nekem, és akkor nem tudnak már bántani azzal, ha olyat tesznek, ami amúgy rosszul esne. bonyolult.. és hülyeség. nem lehet mindenkit ellökni magad mellől. én az az ember vagyok, aki kevés embernek nyílik meg, de nekik nagyon. sok ember van, akit szeretek, akivel beszélgetek, akivel kosarazok, akivel szórakozok, akivel nevetek, akivel eljárunk ide-oda. és tényleg, tényleg szeretem őket. de jelenleg mégiscsak egy ember van, akinek akármit elmondanék, és ezt értsd tényleg akárminek. bárminek. és ez az ember kezd olyan lenni, hogy érdekbarát, népszerűséghajhász, nemérdeklem, és a többi. kiváncsi vagyok, mikor "engedem el" már végre. mikor lesz az a nap, amikor már nem fog zavarni, ha aznap nem jön oda köszönni, vagy nem ölel meg. mikor fogom majd levegőnek nézni.. nem is levegőnek, hanem "átlagos" barátnak. olyan "mi újság? semmi. és veled? semmi" típusú barátnak. nagyon nem szeretném, hogy ez legyen. de közeledünk afelé. sajnos. és mindig, mikor már nagyon közel vagyok hozzá, történik valami olyan, ami csak az igazi "mi a baj? - semmi. - mondd az igazat!" barátok között történhet. ilyen lehet egy helyzet, vagy csak egy egyszerű szó, sőt.. egy pillantás. és olyankor mégiscsak minden rendben van. egy ideig.. mostanában ez az idő már csak pár napig tart. majd kezdődik előről a több hónapos folyamat. nagyszerű, nemde? :)

ugye titokban még mindig ő a legszebb?

Istenem, annyira, de annyira szeretnék már telet. Karácsonyt, hóesést, sapkát és sálat, mézeskalácsot, karácsonyi teát, ajándékokat, ajándék vásárlást, karácsonyi kirakatokat, forrócsokit, jégkorizást, karácsonyi filmeket a moziban, szánkózást, hóembert, hógolyócsatát. Utálom az őszt. Nem tudom.. talán azért, mert átmenet. Sosem szerettem az átmeneteket, valami vagy legyen ilyen, vagy pedig az ellentéte, de ne legyen ősz. Ne legyen kicsit hideg, kicsit meleg, de igazából egyik sem. Legyen forró nyár, hideg tél, és ennyi. Megjelent életem második cikke a suliújságban, és sok pozitív visszajelzést kaptam, szóval most tökjó : ) Igazából.. nem tökjó. Mármint ennek örültem, de úgy általában mostanában nem tökjó. Tényleg kész vagyok, még szerencse, hogy hétvége jön. 
Igazából.. mindig az a baj a karácsonnyal, hogy túl hamar kezdődik a "karácsonyi őrület", és mire tényleg karácsony lesz, már egyáltalán nem is érzem. Túl sok ez, ha már október végén karácsonyfát látok a virágboltban. Nagyon nagyon várom, és pont az lenne a pláne, ha csak decemberben kezdődne ez az egész, és akkor nem veszne el a varázsa, mire elérnénk a 24-éig. Az a tervem, hogy elmegyünk Bécsbe 18-19. körül, de jó is lenne. Aaaannyira imádom azt a várost : ) Holnap végre edzés! Már hétfő óta nem voltam. Fuck angol fakt.. Arra azért még kiváncsi lennék, hogyha este fél kilenckor írok, azt miért délelőtt fél 12nek irja be? Na mindegy =DD

november rain..

még csak szeptember van. még csak egy hét telt el az iskolából. nem azt mondom, hogy nem szeretem, mert nagyon imádom a helyet. de ki-vagyok-készülve-rendesen! durván. ma is három matek órám volt.. igaz, ebből kettő középszintű érettségire felkészítő fakt.
most beszéljük, hogy jó lenne összefutni valamikor, és nagyon durván nem érek rá sosem. hétközben szinte sosem, köszönhetően az angol és matekfaktnak, valamint az edzésnek.. =D és még pszichilógiára is járnék, ha megtudnám végre, hogy mikor van.
de a lényeg az, hogy ki vagyok akadva. annyira idegesít, hogy az emberek 80%-a szarik mindenre. főleg akkor, ha olyan emberek, akiket szeretek. és főleg akkor, ha olyan dologról van szó, ami amúgy baromira fontos lenne. nekem is fontos, meg amugy is fontos.
igen, persze, sokat problémázok. dehát ősz van! az időjárás hatással van a hangulatomra!
csak az edzést ne kelljen otthagynom a tanulás miatt..
jövő szombat kowalsky koncert, végre valami jó történik is a monoton napokban.
és igencsak meg kéne már nézni az EREDETet! hmmm. az lesz a vége, hogy megnézem egyedül. na meg még egy cikket is meg kéne irni a suliújságba. de se kedvem, se időm, se energiám, se ötletem. se időm. de ezt már mondtam.
most csak arra vágyok, hogy megfürödjek, beessek az ágyba, odaátot nézzek, és mézes tejet iszogassak, ahhm =DD