hihetetlen, mennyire tavaszt szeretnék már. és mivel már "tavasz" van, ezért én tavaszi időjárásnak megfelelően öltözöm. hát igen, ezért vagyok megfázva már megint. na mindegy, ez senkit sem érdekel =D két hete folyamatosan azt kérdezgetik tőlem, hogy mi bajom van. mindig azt mondom, hogy á, semmi. a legrosszabb az egészben az, hogy fogalmam sincs, mi bajom van. de tényleg. kivagyok mindentől és mindenkitől. idegesíteni kezdenek azok az emberek is, akik nélkül nem tudnék élni sem. idegesít, hogy a két legfontosabb barátom talán jobban szereti egymást, mint engem (bár az egyiknek elmondtam, és tökre kiakadt rám emiatt). idegesít, hogy hetek óta meg akarom nézni a király beszédét, és még mindig nem láttam. idegesít, hogy nem találok magamnak virágmintás cuccokat 1000 Forint alatt!
a legrosszabb mégiscsak az, hogy az egész életemet a múlt határozza meg. mindig azt nézem, hogy régen milyen volt, és nem azt, hogy most milyen, vagy pedig, hogy majd később milyen lesz. futok a régi dolgok után, azt szeretném, hogy semmi se változzon. szeretnék egy időgépet! tavaly szeptember óta harcolok egy olyan barátságért, ami nem tudom, hogy barátság-e még. megbeszéljük, hogy akkor mostantól megint olyan lesz, mint régen volt, tartjuk magunkat ehhez egy napig, aztán megint nem beszélünk hetekig. eddig nem gondoltam komolyan az egészet, de most kezd el hiányozni igazából az a barátom, akivel lehetett komolyan beszélgetni, de lehetett vele koncertekre járogatni. és még mindig elhiszem, hogy egy régi szerelem újra szerelem lehet, ami bár kimondta sosem volt kapcsolat, de én még mindig hiszek abban, hogy tökéletes lenne. csak egyszerűen annyi mindent elrontottam. mindig csak halogatom a dolgokat. nem baj, ha most nemet mondok, mert ráérek még vele, később úgyis össze fog majd jönni a dolog. hát nagyon nem. :) hát ilyen vagyok. hagyom elromlani a dolgokat, majd utólag sírok, hogy mi lett volna, ha. nagyon tudok szeretni, és nagyon igénylem, hogy szeressenek. mégsem hiszem el sosem, hogy valaki tényleg szeret. ez szörnyű. és az sem segít, hogy március közepe fele is hó esik. ahelyett, hogy jönne már a meleg, a koncertek, a bulik, a jókedv. annyira, de annyira várom már. addig is, próbálom kibírni valahogy.
Hát valóban..a halogatással nem sokra mész. Nem célravezető. Téged sem nyugtat meg igazán. És hidd el, szeretnek. Többen, mint hinnéd.:)
VálaszTörlés