...

sosem értettem, mi értelme van a kollektív büntetésnek. valaki csinál valamit, és nem őt büntetik meg, hanem a társait. egyesek azt mondják, hogy ez jól formálja a csapatot. de ez akkora nagy hülyeség! ezerszer tapasztaltam már, hogy az emberek olyanok, hogyha szenvedniük kell olyan dologért, amiben nem ők a hibásak, akkor utálni fogják azt az embert, aki miatt szenvednek. főleg akkor, ha a "főnök" megmondja, hogy igen, xy miatt dolgozik mindenki, neki köszönjétek. ekkor nem az fog történni, hogy az illető elkezd küzdeni, hogy a többiek befogadják. mert úgy lehetetlen küzdeni, hogyha senki sem áll melletted. azt fogja mondani, hogy már csak azért sem csinálom meg a feladatot, mert így is-úgy is rossz nekem, és nem fognak attól még közeledni felém, hogyha megmutatom, hogy márpedig igazán dolgozom. lehet, hogy ezek a "főnökök" úgy gondolják, hogy ez baromi okos módszer, de kiváncsi lennék rá, hogy működött-e ez már valaha is?! mert nekem az iskolás éveimből csak rossz tapasztalatok maradtak meg. 
egyébként meg hétfőn a budai várban megdícsérte egy német a németemet, szóval most nagyon örülök a fejemnek :) najó, persze igazából nem ennyire derűs a helyzet, de azért néha-néha jól esik egy dícsérő szó a feszült hétköznapokban. akár egy idegentől is.
ezen kívül: tegnap elköltöttem az áprilisi zsebpénzem 90%-át EGY DARAB pólóra. na de milyenre! :) a pull & bear-ben vettem, virágmintás, rövidujjú és gombos az eleje. és annyira szép, hogy nem bírtam otthagyni :) szörnyű vagyok, ne is mondd!