best sunday ever

háromnegyedrészegen összetalálkozni a sráccal, akibe szerelmes vagy évek óta, majd sírni a barátnőd vállán az oktogontól a hősök teréig, néha-néha kiesni az úttestre, majd röhögni. azt hiszem, tehetséges vagyok. :D:D sok mindent megtanultam tegnap este: az idegen emberek tudnak NAGYON jófejek, és NAGYON segítőkészek lenni, ha nincs elég pénzed (kifizetni az italod, fizetni a boltban, venni valamit a Burger Kingben, hogy elmehess wc-re) :D:D, a csörgetés is pénzbe kerül (mert 2200 Ft-ról lecsökkent az egyenlegem 600 Ft-ra, pedig ennyit biztosan nem telefonáltam), pisilni akárhol lehet (még ha lány vagy, akkor is :D), az érzéseidet nem tudod elnyomni, mert ott vannak mélyen nagyon erősen, mindig akkor találkozol össze valakivel, amikor a legkevésbé szeretnél, és akkor látod a legtöbb ismerőst, amikor a "legjobb" állapotban vagy. de azt hiszem, a legeslegfontosabb dolog az, hogy az igazi barátaidra mindig számíthatsz, viselkedhetsz előttük akármilyen hülyén, lehetsz előttük akármennyire szétesve, ők aztmondják "nagyon szeretlek", majd megölelnek, és ettől úgy érzed, hogy minden rendben van, és máris elfelejted, hogy miért sírtál fél órán keresztül :) és az a legjobb az egészben, hogy ilyenkor mindenki őszinte. valahogy nem fog az agyad már, tudsz magadról (igaz, járni már segítséggel sem tudsz normálisan), de mégis kimondassz olyan dolgokat annyira könnyedén, amit amúgy magadnak sem mersz beismerni. hát, ezért várom én a tavaszt! :))