Annyira nagyon :)

 
JÉZUSOM! ez a szám (link a végén) annyira nagyon ahh! körülbelől harmincszor hallgattam meg eddig egymás után, most kicsit belenézek a magyar-holland meccsbe, és aztán folytatom, mert ez a szám gyönyörű, teljesen beleszerettem. azon gondolkoztam, hogy mi a fontosabb: a zene vagy a szöveg? és arra jutottam, hogy a zene az, ami először megfog, de a szöveg az, ami megragad és megtart. mint a Hiperkarma számok. gyönyörű a dallamuk, és rettentően igaz a szövegük. ez kicsit olyan, mint a külső-belső kérdése. az álszent emberek aztmondják, hogy a belső, a felszínesek azt, hogy a külső. de erre szerintem nincsen válasz. normális esetben (ezt úgy értem, hogy ha valakivel nem az interneten ismerkedsz meg, hanem személyesen) a külső tulajdonságai alapján kezdessz el vonzódni valakihez, és csak utána jön a belső. nyilván, ha a belső tulajdonságai nem olyanok, amilyenek, akkor már a külseje sem lesz vonzó (legalábbis én úgy vagyok vele, hogy ha valakit utálok, akkor azt csúnyának látom). meg ez olyan, hogy nagyon sokan borítóra vesznek könyvet. ezt értheted átvitt értelemben, de szó szerint is.. végülis. na mindegy, szóval, a lényeg, hogy hallgasd meg ezt a számot. és ha tetszik neked, akkor rendelkezel azokkal a belső tulajdonságokkal, amik miatt, ha ismernénk egymást, akkor nagyon szeretnélek. igen, zenei izlés alapján itélek. de nem úgy, mint gondolnád. ha valaki diszkót hallgat, attól még nem fogom elitélni. viszont, ha valaki Zselenszky-t hallgat, akkor pozitivan fogom diszkriminálni..haha, szóval akkor meg leszek róla győződve, hogy az illető arc :) na HALLGASD!

...

sosem értettem, mi értelme van a kollektív büntetésnek. valaki csinál valamit, és nem őt büntetik meg, hanem a társait. egyesek azt mondják, hogy ez jól formálja a csapatot. de ez akkora nagy hülyeség! ezerszer tapasztaltam már, hogy az emberek olyanok, hogyha szenvedniük kell olyan dologért, amiben nem ők a hibásak, akkor utálni fogják azt az embert, aki miatt szenvednek. főleg akkor, ha a "főnök" megmondja, hogy igen, xy miatt dolgozik mindenki, neki köszönjétek. ekkor nem az fog történni, hogy az illető elkezd küzdeni, hogy a többiek befogadják. mert úgy lehetetlen küzdeni, hogyha senki sem áll melletted. azt fogja mondani, hogy már csak azért sem csinálom meg a feladatot, mert így is-úgy is rossz nekem, és nem fognak attól még közeledni felém, hogyha megmutatom, hogy márpedig igazán dolgozom. lehet, hogy ezek a "főnökök" úgy gondolják, hogy ez baromi okos módszer, de kiváncsi lennék rá, hogy működött-e ez már valaha is?! mert nekem az iskolás éveimből csak rossz tapasztalatok maradtak meg. 
egyébként meg hétfőn a budai várban megdícsérte egy német a németemet, szóval most nagyon örülök a fejemnek :) najó, persze igazából nem ennyire derűs a helyzet, de azért néha-néha jól esik egy dícsérő szó a feszült hétköznapokban. akár egy idegentől is.
ezen kívül: tegnap elköltöttem az áprilisi zsebpénzem 90%-át EGY DARAB pólóra. na de milyenre! :) a pull & bear-ben vettem, virágmintás, rövidujjú és gombos az eleje. és annyira szép, hogy nem bírtam otthagyni :) szörnyű vagyok, ne is mondd!

best sunday ever

háromnegyedrészegen összetalálkozni a sráccal, akibe szerelmes vagy évek óta, majd sírni a barátnőd vállán az oktogontól a hősök teréig, néha-néha kiesni az úttestre, majd röhögni. azt hiszem, tehetséges vagyok. :D:D sok mindent megtanultam tegnap este: az idegen emberek tudnak NAGYON jófejek, és NAGYON segítőkészek lenni, ha nincs elég pénzed (kifizetni az italod, fizetni a boltban, venni valamit a Burger Kingben, hogy elmehess wc-re) :D:D, a csörgetés is pénzbe kerül (mert 2200 Ft-ról lecsökkent az egyenlegem 600 Ft-ra, pedig ennyit biztosan nem telefonáltam), pisilni akárhol lehet (még ha lány vagy, akkor is :D), az érzéseidet nem tudod elnyomni, mert ott vannak mélyen nagyon erősen, mindig akkor találkozol össze valakivel, amikor a legkevésbé szeretnél, és akkor látod a legtöbb ismerőst, amikor a "legjobb" állapotban vagy. de azt hiszem, a legeslegfontosabb dolog az, hogy az igazi barátaidra mindig számíthatsz, viselkedhetsz előttük akármilyen hülyén, lehetsz előttük akármennyire szétesve, ők aztmondják "nagyon szeretlek", majd megölelnek, és ettől úgy érzed, hogy minden rendben van, és máris elfelejted, hogy miért sírtál fél órán keresztül :) és az a legjobb az egészben, hogy ilyenkor mindenki őszinte. valahogy nem fog az agyad már, tudsz magadról (igaz, járni már segítséggel sem tudsz normálisan), de mégis kimondassz olyan dolgokat annyira könnyedén, amit amúgy magadnak sem mersz beismerni. hát, ezért várom én a tavaszt! :))

i'm coming home :)

ezt a számot hallgatom egész héten. annyiraszép. imádom, mikor keverik a különböző zenei stílusokat. ez olyan, mint mikor a Step up-ban keverik a hip-hopot a komolyzenével. ma volt pszichológia órám, ami állati érdekes volt. szívesen lennék pszichológus, bár tudom, hogy nagyon magas az egyetemi pontszáma, de nagyon érdekel a dolog. elvégeztünk egy rakat tesztet, amiből megtudtam, hogy A típusú ember vagyok, azaz nagyon hamar felidegesítem magam jelentéktelen dolgokon (pl sorbaállás). megnéztük, ki mennyire külső illetve belső kontrollos ember, és megnéztük azt is, hogy míg a férfiaknál általában egybeesik az ideális, a jelenlegi és a szerintük a nők által legvonzóbbnak tartott testalkat, a nők úgy ítélik meg, hogy a férfiak szerinti vonzó testalkat jóval vékonyabb, mint amit ők ideálisnak tartanak, persze ezt sokszor rosszul gondolják. hihetetlen érdekes az egész téma. 2×45 percig tartott az óra, de azthiszem, ezt egy egész délelőttön át képes lettem volna hallgatni. az a tanár a világon a második legjobb arc tanár (mert az első a magyartanárom). :) és tudom, hogy most jaj de mekkora divat lett a pszichológia. de engem komolyan érdekel. a valóvilágot is csak ezért nézem, hogy megfigyeljem benne az emberek viselkedését. tudom, hogy beteges, nem kell mondani :)

barcelona-arsenal.

hű meg hú. hát kb ennyit tudnék mondani a meccsről. olyan rég néztem már foci meccset -pedig imádom a focit -, hogy muszáj volt megnéznem ezt a meccset, mégha ezért holnap felkészületlenül megyek a fizika témazáróra. és ááá. ha sportról van szó, akkor szörnyen szenvedélyes és indulatos vagyok. nem tudok veszteni, és nem tudom elfogadni, ha a csapat, akinek szurkoltam, veszít. bár igazából nem is tudom, mi bajom van a barcelonával(?). valoszínüleg semmi, mivel szeretem a játékosokat, és amúgy imádom a spanyolokat. csak.. nem szerettem volna, hogy továbbjussanak. tehát, most a meccs vége után öt perccel, leírhatom azt, hogy a barcelona bundázott, muszáj volt nyerniük, mert ha kiesnek, akkor nagy nézettséget veszít a BL (ez olyan, mint a való világ béci kiesésével - bár utálom bécit). persze ez az egész egy nagy hülyeség, és azért jutott tovább a barcelona, mert jól játszottak, és mert ott vannak a világ legjobb játékosai (köztük David Villa, aki a kedvencem). de mivel én nem tudok veszíteni (azthiszem, a legjobb szó erre az angol competetive), ezért csak ennyit tennék hozzá: BUNDA! :)

i want srping SO BAD!

hihetetlen, mennyire tavaszt szeretnék már. és mivel már "tavasz" van, ezért én tavaszi időjárásnak megfelelően öltözöm. hát igen, ezért vagyok megfázva már megint. na mindegy, ez senkit sem érdekel =D két hete folyamatosan azt kérdezgetik tőlem, hogy mi bajom van. mindig azt mondom, hogy á, semmi. a legrosszabb az egészben az, hogy fogalmam sincs, mi bajom van. de tényleg. kivagyok mindentől és mindenkitől. idegesíteni kezdenek azok az emberek is, akik nélkül nem tudnék élni sem. idegesít, hogy a két legfontosabb barátom talán jobban szereti egymást, mint engem (bár az egyiknek elmondtam, és tökre kiakadt rám emiatt). idegesít, hogy hetek óta meg akarom nézni a király beszédét, és még mindig nem láttam. idegesít, hogy nem találok magamnak virágmintás cuccokat 1000 Forint alatt!
a legrosszabb mégiscsak az, hogy az egész életemet a múlt határozza meg. mindig azt nézem, hogy régen milyen volt, és nem azt, hogy most milyen, vagy pedig, hogy majd később milyen lesz. futok a régi dolgok után, azt szeretném, hogy semmi se változzon. szeretnék egy időgépet! tavaly szeptember óta harcolok egy olyan barátságért, ami nem tudom, hogy barátság-e még. megbeszéljük, hogy akkor mostantól megint olyan lesz, mint régen volt, tartjuk magunkat ehhez egy napig, aztán megint nem beszélünk hetekig. eddig nem gondoltam komolyan az egészet, de most kezd el hiányozni igazából az a barátom, akivel lehetett komolyan beszélgetni, de lehetett vele koncertekre járogatni. és még mindig elhiszem, hogy egy régi szerelem újra szerelem lehet, ami bár kimondta sosem volt kapcsolat, de én még mindig hiszek abban, hogy tökéletes lenne. csak egyszerűen annyi mindent elrontottam. mindig csak halogatom a dolgokat. nem baj, ha most nemet mondok, mert ráérek még vele, később úgyis össze fog majd jönni a dolog. hát nagyon nem. :) hát ilyen vagyok. hagyom elromlani a dolgokat, majd utólag sírok, hogy mi lett volna, ha. nagyon tudok szeretni, és nagyon igénylem, hogy szeressenek. mégsem hiszem el sosem, hogy valaki tényleg szeret. ez szörnyű. és az sem segít, hogy március közepe fele is hó esik. ahelyett, hogy jönne már a meleg, a koncertek, a bulik, a jókedv. annyira, de annyira várom már. addig is, próbálom kibírni valahogy.