nosztalgia

hallani a hiperkarmától a zöldpardont a zöldpardonban - felbecsülhetetlen :)

all i want for christmas is snow!

legalább már a szilveszterem megmentődött! életem első normális szilvesztere. maybe :) sosem írtam még össze újévi fogadalmakat, de jövőre csinálok egy listát! nem is azért, hogy hú, most mindenképp be kell tartanom. inkább csak azért, hogy lássam leírva is, hogy hű meg hú és blabla. csodálatos könyv az egy nap. nagy mázli, hogy 500 oldalas, különben már sírnék, hogy jaj, mindjárt vége. bár ígyis mindjárt vége :) és úgy amúgy: A DOLGOK KEZDENEK RENDBE JÖNNI! már-már azt hinné az ember, hogy 2012 is gonna be a legendary year :)

merry FUCKING christmas

na nem mintha akárkinek is karácsonyi hangulata lenne. mintha szülinapom lenne, teljesen olyan. az októberben van. mintha mindenkinek egyszerre lenne szülinapja. de tél az nincs, semmi tél nincs basszus. de azért gyönyörű ajándékokat kaptam. ilyen sem volt még, hogy mindenki eltalálta volna az ízlésemet. már csak annyi a dolgom, hogy kitaláljam, ki menti meg a szilveszteremet. ja, meg most, hogy így nemsokára érettségizek, pont jól jött, hogy februárig elegendő olvasmányt kaptam, amit nyilván el fogok olvasni, mert állatira érdekel mind. aztán majd márciusban elkezdek tanulni az érettségire. vagy áprilisban. hahaha :)

epic fail..

- jol vagy?!

- nem.

- mert?!

- á, csak úgy összejött minden (á, csak szerelmes vagyok beléd, és azthittem, te is belém, de ehelyett összejöttél egy hülye picsával. aki nem biztos, hogy picsa...)
- hát jó. szólj, ha beszélni akarsz róla.
- rendben, köszi (szeretlek basszus)

beautiful wien :)

igen, a város még mindig gyönyörű. de a tény, hogy már nem esek hanyatt bécstől talán azt jelenti, hogy felnőttem. na basszameg! eddig nekem bécs azt jelentette, hogy aznap nincs iskola, hülyülünk a többiekkel, és elszórjuk a szüleinktől kapott pénzt mindenféle hülyeségre (kinderpunschra, csokiba mártogatott eperre, sült gesztenyére, stb) mégpedig azért, merthogy ez "csak" 3 euró. most viszont megfigyeltem, hogy mennyire drága kint minden, még egy egyszerű közértben is. és a mozijegy is több, mint kétszer annyiba kerül egy egyszerű plázában. és a boltok bezárnak szombat este 6kor, és legközelebb csak hétfő reggel nyitnak ki. jó ezt úgy megtudni, hogyha berohansz a belvárosba, hogy márpedig te most vásárolni fogsz, és 18:02kor látod, hogy nem engednek be a boltba. viszont nagyon jó a közlekedés, bár számomra rejtély, hogy miért nincsen 5-ös metró, ha van 1-es, 2-es, 3-as, 4-es és 6-os. de mindegy, a város még mindig gyönyörű, és eltöltöttem ott életem egyik legszabadabb hétvégéjét :)

i am going to wien :)

BÉÉÉÉCS :) már csak a holnapi nap, és utána végre indulok! milyen gyerekes már külföldre menekülni egy helyzet elől :D "nem számít, merre, csak el, tőled el"... na mindegy, szóval Bécs gyönyörű város! remélem húszezren lesznek a karácsonyi vásárban, és lépni sem lehet majd és minden állati drága lesz. de még akkor is Bécs az Bécs :)

sosem lesz már vége a rossz kedvemnek? én várok. tényleg, nagyon türelmes vagyok, meg minden. de már nem bírom sokáig. úgy érzem, hogy megfulladok. rámkötöznek hatalmas nagy köveket, bedobnak a vízbe, én lemerülök az aljára és nem kapok levegőt, és nem tudok szabadulni. megőrülök....

holnap ellógom a duplaórás töri tz-t. szörnyű vagyok, de már annyira elegem van, hogy nem tudok mit csinálni. ez volt az egyetlen épeszű ötletem.

most elmondom, mid vagyok, mid nem neked
vártál, ha magadról szép éneket
dicsérő éneked én nem leszek
mi más is lehetnék, csak csönd neked.
e szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok
ha rám így kedved van, maradhatok..

sunday afternoon

vasárnap délután, olajradiátor, Gossip Girl maraton, have yourself a merry little christmas, fasírt majonézzel. meggyújtottuk az Adventi koszorún a második gyertyát is :) hihetetlen, hogy 20 nap múlva karácsony. kezd visszajönni a november eleji karácsonyi hangulatom! már csak ki kéne találni, hogy ki mit kap, és hogy mindezt miből fogom megvenni. jövő szombaton lesz a szalagavatóm, és ma azt álmodtam, hogy lemaradtam az egészről. jellemző. szörnyű ez az időszak. már csak a gossip girl és a napi bögre kávém tart életben. úgy kell most ez a téliszünet, mint egy szelet kenyér. péntek reggel esett egy kicsit a hó. annyira megörültem :) az iskolába meg takarót fogok vinni, mert nem fűtenek szerintem. és nagyon jó lenne, ha megtalálnám a termoszomat, és nem kéne a szünetben a mikróban melegítenem a forróvizet a kávémhoz.

ELTE is my future :)

ma voltam az ELTE-ÁJK nyílt napján, és naaaaagyon király volt :) alig várom már, hogy odajárhassak. hahaha :) én merek nagyot álmodni!

EVER!

worst week ever, officially.

nem tudom, hova lehet még fokozni. annyira sok embert utálok jelen pillanatban. és én utálok utálni embereket. annyira.. annyira szörnyű. annyira erőszakosak az emberek. és sokan úgy gondolják, hogy csak nekik lehet igazuk, felsőbbrendűnek hiszik magukat. pedig annyira tévednek. csak páran túl gyávák ahhoz, hogy ellenálljanak nekik. vagy nem a nem merésről, hanem a leszarásról van szó? néha nincs is értelme nekik ellenszegülni, hiszen úgysem érdekli őket, mit gondolsz, a végén úgyis az lesz, amit ők akarnak. egy egyszerű szavazást, amiben ők jócskán alulmaradtak, ki tudják úgy hirdetni, hogy épphogy, de a többség azért azt szeretné, amit ők is. ez a "megkérdezlek, de aztán leszarom a véleményedet" politika nekem nagyon nem jön be. én annyira nem tudom kizárni az ilyen dolgokat. mindig megígérem magamnak, hogy soha többé nem foglalkozom velük, annyira nem éri meg, már nem sokat kell kibírnom velük. végülis ők a nevetséges, szánalmas és undorító emberek. de egyszerűen nem tudom őket kizárni. nem tudom csendben végighallgatni őket, és hagyni elnyomni magam. mondjuk mostanában legalább érdekel a töri, és pénteken megyek az ELTÉRE :) annyira szeretnék már odajárni. de most úgy érzem, hogy csak egy pohár kakaó és pár rész gilmore girls tud segíteni rajtam.

érettségi

5/2 done :)

friday night at home

FUCK! i hate it so much..

mostanában folyamatosan azt álmodom, hogy felkelek, és esik a hó. aztán mikor felkelek, egy ideig azt hiszem, hogy tényleg, de nem, csak rohadt nagy köd van. ma itthon maradtam "tanulni" a német érettségi szóbeli részére. nem is tudom, mit szeretnék jobban, hóesést vagy 100%os szóbelit. talán inkább mindkettőt :) aztán elmentem a boltba, mert hát annyira ráértem a nagy tanulásban, és majdnem vettem kivit-narancsot-banánt, mert az annyira tél, de aztán inkább vettem almát, mert még csak ősz van, és így is a have yourself a marry little christmast hallgatom, szóval nem akartam mégjobban fájdítani a szívemet :) mostmár igazán tanulnék németet, de felrakták a himym új részét felirattal, szóval így jártam... :)  

"nem számít merre, csak el, tőled el"

elkoptunk rég...

ősziszünet 2.0

symbol halloween party, nagyon nagyon jó voltál :)

őszi szünet 1.0

dürer őszi fesztivál második nap, jó voltál :)

monday shit

i still love him so much. i always will. and it's killin' me.

tényleg. egyre rosszabb lesz. H szerint minden rendben lesz, csak mindig elcsesszük. mi van, ha nem? mi van, ha nem lesz minden rendben? mi van, ha semmi nem lesz rendben? mert most semmi sincs rendben. nagyon határozottnak tűnt. én meg nagyon kétségbeesett voltam. nagyon meglepődtem. egész nap a föld felett lebegtem öt centivel, arra számítottam, hogy... erre az ellenkezője történt. it's ironic, isnt it? nagyon is irónikus. ez az egész történet. a remény a legrosszabb szerintem. reménykedsz, tervezel, elképzeled a boldogságodat, a boldogságotokat, és annyira felesleges. ha nem reménykednénk, nem csalódnánk. neki kellemetlen, meg kínos. hát, most már nincsen ezzel egyedül. ordítani tudnék, meg sírni. ő panaszkodik nekem. hogy őt soha nem fogja szeretni senki sem. sima száddal mit kecsegtetsz, mért nevetsz felém, kétes kedvet mért csepegtetsz még most is belém? tudom. csak 18 éves vagyok. de it's fuckin' killin' me.. 

xoxo

-And what if I lose everything?
-You'll still have me. 

mostanában minden összeomlik. megint rengeteg teendőm lenne, megint nem csináltam meg egyiket sem. jól rá fogok ****ni. de nem érdekel, már csak holnap kell bemenni a héten. aztán Pécsi - party hétvége és kocsmatúra indul. legalábbis mi így képzeljük el. :)

shit

az milyen, hogy jobban féltem a töri tz-től, mint amennyire a német érettségimtől félek? az milyen, hogy az egész osztály annyira ki van merülve, hogy valaki a tegnapi nap után 12 órát aludt? jön a rossz idő. viszonylag rossz. sőt, a nyárhoz képest rossz, októberhez képest teljesen normális. én nagyon örülök, csak az eső ne essen. fog. semmi sem érdekel. még mindig szakítok időt, hogy rögtön megnézzem a gossip girlt, amint raknak rá angol feliratot. ez az egyetlen örömöm a hétköznapokban. a hétvégék azok mások. értük élek. nemsokára holnapután van. szétszedjük a várost szerintem. mi az, hogy régen röhögtem az olyan embereken, akik diszkót hallgatnak, most meg nem tudok leállni a RADIO1-ről? persze még mindig Hiperkarma az abszolút szerelmem, de akkoris. botrányos vagyok :D

funny friday

nagyon funny volt meg minden, de már a következő hétvégén jár az eszem. meg rajta :) "létezik-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?" nagyon finom illata van. mint kiderült, ez nem csak nekem tűnt fel. én lennék a tartaléka? végülis, nézhetjük úgy is, hogy jobb, mintha nem lennék semmije. de mégis. ez a legrosszabb. hat és fél hónapja történt, és még mindig... és nem is fogom elfelejteni "gyönyörű vagy"-mondta a fiú, és elrabolta a lány szívét. nyálas sztori, mi? ma gyrosoztunk meg moziztunk (a friends with benefits nagyon jó film, pedig nem vártam tőle sokat. sőt, kb semmit sem vártam tőle). ja, meg kosaraztunk. family weekend van. tegnap az éjszakain ültem háromnegyed 2 körül, és elkezdte valaki rugdosni a székem, hátrafordultam, hogy hagyja abba, és az a srác volt a haverjával, akivel három hete futottunk össze szombat este. kicsi a világ. rájöttem, hogy szeretem a szemöldök piercinges pasikat. sosem gondoltam volna. :)

T.G.I.F.

végre :) hát ezen a héten sem tanultam az egyre közelgő német érettségimre. meg vagyok fázva, mint a szar, de másfél óra múlva indulok, mert nem fogom ma este szarban hagyni J-t. i am a horrible dancer, hivatalosan is. ma volt lánytánc próbánk, és húha. legalább lesz kin nevetni :) ma este elköltöm vodkanarancsra az utolsó forintjaimat is, és innentől vegetálok addig, amíg a szüleimnek fel nem tűnik, hogy október van. az lesz a legnagyobb szülinapi ajándék, hogy mostantól beengednek majd a morisonsba minden kavarás és para nélkül. torres danit hallgatok, és nosztalgiázom. 2006 best year ever minden szempontból :) beteges! mintahogy az is, mikor a mentsvárban 10 Forintosokkal fizetünk ki 6 felest. nice :)

relax saturday

az első szombat estém itthon, mióta elkezdődött a tanév. kell néha ilyen is :) egy hónap, és német érettségi. de sajnos i am too busy to study.. pedig kéne az a 95% eléggé! főleg, hogy be akarnak vezetni mindenféle szemétséget a továbbtanulással kapcsolatban! gratulálok, ti aztán értetek hozzá. arra ne gondoljatok, hogy nincs mindenkinek több milliója arra, hogy kifizesse az egyetemet. arra más országban a gyerek születése óta spórolnak, és nem egy év alatt gyűjtik össze. okosak vagytok.

hiperkarma 2.0

a visszatérő koncerten kívül egyik nyári fesztiválon sem tudtam résztvenni a hiperkarma koncerteken, és most végre újra :) a körülbelül hatezer fős tömeg a szuszt is kinyomta belőlem a második sorban, merthogy addig sikerült eljutnunk, pedig az első sor volt a cél. ennek ellenére nagyon jó koncert volt, bár nem olyan jó, mint a júniusi. de legalább elmondhatom magamról, hogy hallottam a Zöldpardon c. számot a Zöld Pardonban! és még mindig nem jöttem rá, hogy melyik az József Attila vers, amivel a Robi bemutatja magát.. 

i wish it were saturday

tökéletes keringőruhám és keringőpárom van. egész fasza lett az ember tragédiája dogám úgy, hogy nem olvastam. ez nagyon gáz, tudom, és el is fogom olvasni. én mindig elolvasom a kötelezőket. főleg azért, mert érdekelnek. minden tökéletes lenne, kivéve, hogy "ha választanom kéne XY és közted, akkor őt választanám". köszönöm szépen. volt egy nagyon hasonló beszélgetésünk körülbelül két és fél éve. azóta ki vagyok akadva rá amiatt. és most újra :) ez olyan, mintha a barátomnak azt mondanám, hogy te figyelj, van egy haverom, aki sokkal helyesebb és jobb fej nálad. igen, állatira over-sensitive vagyok (ezt a szót ma tanultuk angolórán). de mindenkinek vannak dolgok, amikre nagyon kiakad. én kiakadok, hogyha a legjobb barátnőm közli velem, hogy márpedig ha választania kellene, ő nem engem választana. mert ez nálunk azt jelenti, hogy már nem vagyunk barátok. a hétvégén carbonfools lesz, és én már nem bírom ki addig...

are you ready?

party tonight! :)
addig meg végülis csak kismillió dolgom van még. de inkább megnézek egy sorozatot, vagy végighallgatom az összes 30Y számot az MR2n. két hét és hiperkarma! óóó :) 
emberbe városok, városban emberek..

...

úgy hiányzik valami. valami. de nem tudnám megmondani, hogy mi. ez a legrosszabb. "a lelked élni akarja, de nem találja a tested" de mégsem, csak valami hasonló. hiányoznak emberek a múltamból. hülyeség az, hogy aki nincs benne a jelenedben, az okkal nincs benne. néha ok nélkül szakadnak meg barátságok. legalábbis nekem ez a tapasztalatom. egy ideig nem beszélünk, pedig semmi komoly problémánk nincs egymással. hiányzik a másik, de büszkeségből kivárjuk, hogy ő jöjjön oda hozzánk. látni akarjuk, hogy fontosak vagyunk nekik. aztán nem beszélünk napokig, hetekig. a hetek hónapokká, a hónapok évekké nőnek. a végén teljesen idegenné válunk egymásnak. hiányoznak nekünk, de mégsem ők hiányoznak, csak az emlékük, a közös emlékek. az emlékek, amik még meg sem történtek, de megtörténhettek volna. ahogy elképzeltük a jövőnket. megbeszélt, igazi tervek voltak. majd vadkempingezünk, sátorral valahol a szántóföldön, ahol ránk sötétedik. tábortűz, vodka narancsok, cigarettafüst, nevetések, rémtörténetek, szalonnasütés. kiállni az út szélére stoppolni, és mikor megkérdezik "merre mennétek?", azt mondani, hogy "amerre elvisz". elmennék stoppal és hátizsákkal külföldre. szeretném átúszni a balatont. szeretném körbevonatozni európát. imádok vonatozni. az az ember vagyok, aki baromi lelkes tud lenni, akármiről is van szó. aztán mikor minden meg van szervezve, és indulni kéne, akkor elmegy mindentől a kedvem. rám kell szólni, hogy gyerünk, csináljuk, jó lesz. ha valaki rámszól, onnantól már minden rendben van. szeretnék a tesómmal kiülni a váci utcába. én gitározom, ő énekel, és begyűjtünk egy rakat pénzt. haha persze, jól hangzik. de ő aztmondja, nem gitározom elég jól ahhoz, hogy kiálljunk a nagyközönség elé. én imádom az utcazenészeket hallgatni. a váci utcában volt egy srác, aki minden alkalommal az i'm yours-t gitározta. mindig megálltam, hallgattam, csodáltam. l'art pour l'art. magának gitározott. látszott rajta, hogy élvezi. gyönyörű volt :) már régen nem láttam. most minden annyira zavaros. holnap már szeptember van. egyszerre szeretnék most őszt, telet, tavaszt és újra nyarat is. nagy terveim vannak ezzel az évvel. mindig mindennel nagy terveim vannak, amik néha bejönnek, néha nem. legtöbbször nem. és aztán mindig a spontán dolgok sikerülnek a legjobban. mint a múlt heti irie maffia koncert. 

i am in love with jack dawson :)

igen, jack dawson :) a leonardo di caprio által alakított jack dawson a titanicban! most nézem a filmet körülbelül tizenötödjére, és még mindig imádom. és a vége miatt még mindig halál ideges és mérges leszek minden alkalommal. persze nyilván szörnyű lenne, ha happy end lenne, de azért mégis. ez olyan, mint a rómeó és júlia. szóval imádom benne leonardo di capriot. nem magát a színészt, hanem azt a karaktert, akit játszik. megőrülök érte!

still summer

imádok rendet rakni a szobámban, mert mindig az lesz a vége, hogy órákig olvasgatom az ide-oda bedobott leveleket, a hat évvel ezelőtti órarendemet, régi írásaimat. emlékek őre, azt hiszem, az vagyok én :) azért is várom már a szeptember elsejét, mert akkor H-val megírjuk a "mi lesz velünk a '11/12-es tanévben?" listánkat. legalábbis megbeszéltük, szóval remélem. még nem is gondolkoztam rajta, de elég ijesztő lesz majd belegondolni. megint megtaláltam a tavalyit, és még mindig nagyon vicces a fél évvel előre megjósolt "újra összeáll a Hiperkarma, és elmegyünk a koncertjükre" pont. J kiírt nekem egy rakat zenét, amiket nyáron hallgattunk, meg olyanokat is, amiket nem, de tetszenének. szóval most épp 2011 nyarát hallgatom a zenelejátszón :) de ez hülyeség, mert még mindig hátra van pár nap

fonyód, i love you so much!

az elmúlt héten fonyódon voltunk két barátnőmmel. istenkirály volt. annyira nyár, annyira szabadság, annyira buli, annyira csajos hét. pedig én nem is vagyok az a "csajos csaj", sőt, csaj nem is vagyok, csak lány, de azért erre most nagyon szükségem volt. hogyha valakikkel sokáig vagyok együtt "összezárva", akkor annyira felszínre kerülnek a rossz tulajdonságaik, és egy idő után már nagyon idegesítenek. most nem volt ilyen. tökéletes volt. a nevetések, esti készülődések, stoppolások és ingyen vonatozások, az ottani emberek, az ingyen málnás fények, strandolások, a where dem girls at és a what dö fuck :) 

somewhere over the rainbow

it feels like home

végülis holnap augusztus, szóval teljesen normális ez a 17 °C. hahaha...

harry potter and the..

nekem nagyon tetszett a harry potter 7/2. ami nagyon meglepő, mert nem vártam sokat a filmtől. az első része elég gány volt, de ezt nagyon jól megoldották. szóval örülök. :)

12 days in wonderland

Erdélyben voltam tizenkét napot egy iskolai táborban, és annyira elképesztően hihetetlenül jó volt, hogy azt nem tudom leirni. ami azért cinkes, mert én irok róla cikket a suliújságba majd, amit a jövő héten le kell adnom. ez az a tábor, amiről ha mesélek, az emberek azt kérdezik "te fizetsz azért, hogy dolgozzál?". na ők a nemnormális emberek. sosem fogják megérteni. mostantól a mumford and sons-the cave és az ocho macho-jó nekem dalokról mindig 2011 július fog eszembe jutni :) életem 12 legszebb napja, és tényleg. pedig úgy álltam hozzá, hogy nem is szeretnék menni. de most, hogy hazajöttünk, akkora hatalmas üresség van bennem. persze, ez sablonos, de mégis ezt érzem. szeretnék most is ott ülni, és vonatost vagy "kicseszőst", vagy BASH-t játszani velük. háromnegyed kilenc van, tehát körülbelül most kezdődne az esti közös program. nem fogom elmesélni. nem az események miatt volt annyira jó ez a majd' két hét, hanem a társaság és a hangulat miatt. de ezt szavakkal tényleg nem tudom kifejezni. inkább zenével. vagy pedig lerajzolnám. előttem van az egész kép. meg előttem van az is, ahogy felmásztunk a hegytetőre, ahol egy gyönyörű szép -már félig lekaszált- szántóföld/füves puszta volt, ahol sárkányt eregettünk a naplementében. hát kell ennél több? de most komolyan....

45 azaz NEGYVENÖT fokot mutatott ma a hőmérő. igen, ismerem a szöveget, hogy "csak azért, mert a napon áll, igazából nincs is olyan meleg". hát ma volt. ahogy mentem a buszmegálló fele, forró szél zúdult az arcomba. a kedvenceim a légkondis buszok. nem lehet legúzni az ablakokat, mert the air conditioner is working, de persze, hogy it isn't working, mi meg meghalunk hét megálló megtétele alatt. ezt leszámítva tökéletes nap volt. jéghideg mentatea, 400 forintos sajtburger menü, kávétejszín lopás és dunapart. imádom a dunapartot :) főleg a margit híd pesti lábánál. már hét napja nem beszéltünk. egy szót sem. persze én nyarali voltam, meg minden. de azért akkor is. már ezerszer neki kezdtem facebook leveleknek és sms-eknek is. aztán végül egyiket sem küldtem el. mit írhatnék? "szeretlek, hiányzol, beszéljünk." vagy csak egyszerűen a tudat, hogy ő is gondol rám néha.

don't you worry, there my honey
we might not have any money
but we've got our love to pay the bills

100 best guitar solo ever

ez ment ma egész nap (a 100 legjobb gitárszóló album), szóval azóta a deep purple highway starja megy a fejemben :) bár kicsit feldobná a nyaramat, ha nem 18 fok lenne, hanem mondjuk 35. nem is tudom.. végülis július van, basszameg! ma láttam egy szörnyű filmet a moziban. rájöttem, hogy kinőttem már a szörnyű limonádé romantikus komédiákból, amik se nem romantikusak, se nem viccesek, tehát milyen alapon sorolják be őket a romkom kategóriába? meg azon is gondolkoztam, hogy mostanában már nem készülnek "klasszikusok". érted, mire gondolok. sem zenében, sem filmekben. elmegyek a moziba, és nincsen az, hogy jézusom ezt a filmet le kell töltenem, vagy meg kell vennem, mert még az unokáim is ezt fogják nézni. és a zenében ugyanez van! még mindig ugyanazokat hallgatom, amiket a szüleim is hallgattak. jó persze, nem csak azokat. csak ők a zene nagyjai, vagy hogy fogalmazzak. persze a hiperkarma hihetetlen, a tankcsapda meg.. hát az tankcsapda, de kiváncsi vagyok arra, hogy fogják-e még ismerni a gyerekeim, unokáim. annyira benne van az ízlésben a nevelés egyébként. akiknek a szülei LGT-t, Omegát, Jimi Hendrixet, Rolling Stonest hallgattak, azok hallgatnak ma hiperkarmát, 30yt, meg persze LGT-t, Omegát, Jimi Hendrixet, Stonest, Guns n Rosest :D:D, és a többi. persze én nem bírálom senki ízlését sem, de azért kiváncsi lennék, mit hallgattak azok szülei, akik ma Fluor, SP, AFC, satöbbi rajongók. én arra várok, hogy a moziban újra olyan filmeket adjanak, mint a Hair, a Grease, a Forrest Gump vagy a Rainman. olyanokat, amiket szarrá fogok nézni majd később is.

perfect day

és tényleg. tökéletes volt. gödörben fűben ülés azokkal, akikről már azthitted, hogy örökre elvesztettétek egymást. és mégsem :) kimaradt egy év. ott folytattuk, ahol abbahagytuk tavaly nyár végén. hihetetlen. azthiszem, el is felejthetem ezt a tanévet. annyira.. :))

bringával szarráázásaim száma: 4 - és olyan jó visszagondolni rájuk :)

10:13

miért van az, hogy újpesten az összes buszon 10:13 van? bármikor, akármikor, mindig. és nem én vagyok az egyetlen, akinek ez feltűnt. már kezdek megijedni. ha láttad a 23-as szám című filmet, te is ijedt lennél, ugyanis 10+13=23. ezen kivül hogy lehet, hogy szinte akármikor megyek azzal a bizonyos járattal, akkor mindig ugyanaz a darab busz jön? onnan ismerem fel, hogy kutyás matricák vannak a vezető kabinjára ragasztva. nem viccelek, hajnalban, délben és késő este is 10/8szor ugyanaz a busz. durva. ezen kívül van egy néger srác, aki mindenhol ott van. főleg a buszon, ha van első órám, ha csak harmadik órára megyek, ha egyik járattal és ha másik járattal megyek. mindig, mindenhol. de láttam már a metrónál és az egyik bevásárló központban is. és hogy ezt fokozzam, a testvérem is látja őt mindig és mindenhol. amiben az a vicces, hogy ő körülbelül 20 perccel későbbi buszokkal megy reggel, és mégis. paranoiás vagyok? lehet :D túl sok krimisorozatot néztem mostanában.

szakadt lepedőket kötök szilvafára.

harminc ipszilont hallgatok, már megint-még mindig. igazából nem tudom. leérettségiztem informatikából, méghozzá elég jól. másfél hétig, amig tanultam rá, nagyon is éreztem a nyarat. most, hogy végre szabad vagyok igazán, már nem érzem. eddig mentem volna mindenhová, most is mennék, de valahogy annyira reménytelennek érzem ezt a nyarat. vannak olyan emberek, akikkel csak akkor találkozol, hogyha ott van az "összekötő" ember is. na az én összekötőemberem nincs itthon egész nyáron, legalábbis akkor nem, mikor én itthon vagyok. a másik dolog meg, találkozni valakivel, akit már öt és fél éve ismersz, de még sosem találkoztatok, mégis jobban ismer téged, mint a legtöbb ember. csodálatos és hihetetlen fura. ahogy a telefonbeszélgetésekből, két dimenziós képekből, és egy egész harry potter 1-7re elegendő írott beszélgetésből, sms-ből egyszer csak ott áll előtted egy ember, egy élő ember. olyan, mintha mindig is ismertük volna egymást, és mégis olyan, mintha sosem beszéltünk volna. annyira ismerős és mégis, annyira más. szóval össze vagyok zavarodva, már nem ugyanaz az egész, és mégsem változott semmi. csak bennem. beleszeretsz valaki hangjába és személyiségébe, majd beleszeretsz valakibe, csakmert kifizette azt az egy doboz cigit, mert szedett virágot egy virágágyásból és mert megkérdezte, mikor érsz haza? körülbelül egy körül, majd 01:02kor jön egy smsed "otthon már?". és ezek után eljátsszod, hogy milyen jó barátok vagytok, pont úgy, mint eddig is voltatok. biztatod, hogy igen, biztos, hogy sikerül visszahódítania a szerelmét, akivel már fél éve nincsenek együtt. pedig... és mégsem :) és mindemellett találjam ki, mi szeretnék lenni. hát figyelj ide, én már nagyon rég óta tudom, újságíró szeretnék lenni. ilyenkor mindig jön a válasz, hogy márpedig azzal dunát lehetne rekeszteni. ilyenkor kérdem én, és manapság mivel nem? próbáljak meg egész életemben jó közgazdász vagy mérnök lenni, mikor tudom, hogy se tehetségem se kedvem nincs hozzá, csak azért, mert könnyebb elhelyezkedni? vagy pedig próbáljak meg én lenni a legjobb újságíró az újságíró-tengerben? szerintem a második a járható út :) ha valaki be tud nyomni valahová, akkor írjon. köszönöm :) a világ legrosszabb dolga úgy végigjárni a váci utcát leárazások idején, hogy összesen 700 forintod van, és az is kell arra az esetre, ha valaki elhívna a Zöld Pardonba..

szeretem a kicsit defektes embereket. a könyvekben, sorozatokban, filmekben is mindig a negatív szereplők, a "tragikus hősök" a kedvenceim. pont így van ez a való életben is. szeretem az emberek negatív tulajdonságait. sőt, számomra néha azok már pozitív tulajdonságok. szeretem, hogyha olyan helyzetbe kerülök valahogyan, hogy megismerem az emberek gyengeségeit. hogy mennyire törékenyek és mennyire sérülékenyek. szeretem, hogyha kiakadnak, veszekednek, sírnak. szerintem akkor a legszebb egy ember, amikor éppen össze van törve. tudom, hogy beteges. de hányni tudok a tökéletességtől. vagyis olyan nincsen :) akkor az álszerénységtől, az álkedvességtől, az ál"mindenrendbenvan"mosolytól. szerintem ezek a világ legundorítóbb dolgai. hát ilyeneken gondolkozom most, hogy holnap érettségizem, és jelenleg 20/4 tételt tudok. aranyos. de bízom a szerencsémben :)

HIPERKARMA again!

életem eddigi legjobb koncertje, az első sorból :) azt hiszem, erre nincsenek szavak. és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. olyan, mintha mindig is hiperkarma koncertekre járkáltam volna, annyira "otthonos" volt az egész, nem tudom, hogy mondjam. a közönség egy emberré olvadt össze. erre vártunk három és fél éve, és most megkaptuk. a végére már nem volt hangom, és majdnem megfulladtam. mikor felhangzottak a zöld pardon című szám első akkordjai, sírni tudtam volna örömömben :) ez egy gyönyörű kezdet volt, azthiszem, és remélem, hogy jó sokáig fog tartani :) sajnos egyik fesztiválra sem tudok menni, de remélem, nem csak egy nyár erejéig álltak össze :D

can't wait saturday!

mééééég 3 nap és hiperkarma+30y! el sem hiszem komolyan :) még december 6-án, azaz több, mint féléve, volt egy olyan bejegyzésem, hogy ugye H-val irtunk egy lucas-peyton listát, azaz, hogy mi fog velünk történni a tanév hátralévő részében. én meg beleirtam, hogy "újra összeáll a hiperkarma, és elmegyünk a koncertjükre", tegnap nyitottuk ki a lapokat, és mikor megláttam, kirázott a hideg. teljesen elfelejtettem, hogy ezt irtam. annyira lehetetlen volt, gondolom ezért nem jegyeztem meg. és most összeállnak és három nap múlva elmegyünk a koncertjükre, már megvan a jegy, hát ez hihetetlen :) szóval azthiszem, jósnő leszek, ha nagy leszek. méghozzá elég jó jósnő, hahaha :)