harminc ipszilont hallgatok, már megint-még mindig. igazából nem tudom. leérettségiztem informatikából, méghozzá elég jól. másfél hétig, amig tanultam rá, nagyon is éreztem a nyarat. most, hogy végre szabad vagyok igazán, már nem érzem. eddig mentem volna mindenhová, most is mennék, de valahogy annyira reménytelennek érzem ezt a nyarat. vannak olyan emberek, akikkel csak akkor találkozol, hogyha ott van az "összekötő" ember is. na az én összekötőemberem nincs itthon egész nyáron, legalábbis akkor nem, mikor én itthon vagyok. a másik dolog meg, találkozni valakivel, akit már öt és fél éve ismersz, de még sosem találkoztatok, mégis jobban ismer téged, mint a legtöbb ember. csodálatos és hihetetlen fura. ahogy a telefonbeszélgetésekből, két dimenziós képekből, és egy egész harry potter 1-7re elegendő írott beszélgetésből, sms-ből egyszer csak ott áll előtted egy ember, egy élő ember. olyan, mintha mindig is ismertük volna egymást, és mégis olyan, mintha sosem beszéltünk volna. annyira ismerős és mégis, annyira más. szóval össze vagyok zavarodva, már nem ugyanaz az egész, és mégsem változott semmi. csak bennem. beleszeretsz valaki hangjába és személyiségébe, majd beleszeretsz valakibe, csakmert kifizette azt az egy doboz cigit, mert szedett virágot egy virágágyásból és mert megkérdezte, mikor érsz haza? körülbelül egy körül, majd 01:02kor jön egy smsed "otthon már?". és ezek után eljátsszod, hogy milyen jó barátok vagytok, pont úgy, mint eddig is voltatok. biztatod, hogy igen, biztos, hogy sikerül visszahódítania a szerelmét, akivel már fél éve nincsenek együtt. pedig... és mégsem :) és mindemellett találjam ki, mi szeretnék lenni. hát figyelj ide, én már nagyon rég óta tudom, újságíró szeretnék lenni. ilyenkor mindig jön a válasz, hogy márpedig azzal dunát lehetne rekeszteni. ilyenkor kérdem én, és manapság mivel nem? próbáljak meg egész életemben jó közgazdász vagy mérnök lenni, mikor tudom, hogy se tehetségem se kedvem nincs hozzá, csak azért, mert könnyebb elhelyezkedni? vagy pedig próbáljak meg én lenni a legjobb újságíró az újságíró-tengerben? szerintem a második a járható út :) ha valaki be tud nyomni valahová, akkor írjon. köszönöm :) a világ legrosszabb dolga úgy végigjárni a váci utcát leárazások idején, hogy összesen 700 forintod van, és az is kell arra az esetre, ha valaki elhívna a Zöld Pardonba..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése