szeretem a kicsit defektes embereket. a könyvekben, sorozatokban, filmekben is mindig a negatív szereplők, a "tragikus hősök" a kedvenceim. pont így van ez a való életben is. szeretem az emberek negatív tulajdonságait. sőt, számomra néha azok már pozitív tulajdonságok. szeretem, hogyha olyan helyzetbe kerülök valahogyan, hogy megismerem az emberek gyengeségeit. hogy mennyire törékenyek és mennyire sérülékenyek. szeretem, hogyha kiakadnak, veszekednek, sírnak. szerintem akkor a legszebb egy ember, amikor éppen össze van törve. tudom, hogy beteges. de hányni tudok a tökéletességtől. vagyis olyan nincsen :) akkor az álszerénységtől, az álkedvességtől, az ál"mindenrendbenvan"mosolytól. szerintem ezek a világ legundorítóbb dolgai. hát ilyeneken gondolkozom most, hogy holnap érettségizem, és jelenleg 20/4 tételt tudok. aranyos. de bízom a szerencsémben :)