Erdélyben voltam tizenkét napot egy iskolai táborban, és annyira elképesztően hihetetlenül jó volt, hogy azt nem tudom leirni. ami azért cinkes, mert én irok róla cikket a suliújságba majd, amit a jövő héten le kell adnom. ez az a tábor, amiről ha mesélek, az emberek azt kérdezik "te fizetsz azért, hogy dolgozzál?". na ők a nemnormális emberek. sosem fogják megérteni. mostantól a mumford and sons-the cave és az ocho macho-jó nekem dalokról mindig 2011 július fog eszembe jutni :) életem 12 legszebb napja, és tényleg. pedig úgy álltam hozzá, hogy nem is szeretnék menni. de most, hogy hazajöttünk, akkora hatalmas üresség van bennem. persze, ez sablonos, de mégis ezt érzem. szeretnék most is ott ülni, és vonatost vagy "kicseszőst", vagy BASH-t játszani velük. háromnegyed kilenc van, tehát körülbelül most kezdődne az esti közös program. nem fogom elmesélni. nem az események miatt volt annyira jó ez a majd' két hét, hanem a társaság és a hangulat miatt. de ezt szavakkal tényleg nem tudom kifejezni. inkább zenével. vagy pedig lerajzolnám. előttem van az egész kép. meg előttem van az is, ahogy felmásztunk a hegytetőre, ahol egy gyönyörű szép -már félig lekaszált- szántóföld/füves puszta volt, ahol sárkányt eregettünk a naplementében. hát kell ennél több? de most komolyan....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése