ugye titokban még mindig ő a legszebb?

Istenem, annyira, de annyira szeretnék már telet. Karácsonyt, hóesést, sapkát és sálat, mézeskalácsot, karácsonyi teát, ajándékokat, ajándék vásárlást, karácsonyi kirakatokat, forrócsokit, jégkorizást, karácsonyi filmeket a moziban, szánkózást, hóembert, hógolyócsatát. Utálom az őszt. Nem tudom.. talán azért, mert átmenet. Sosem szerettem az átmeneteket, valami vagy legyen ilyen, vagy pedig az ellentéte, de ne legyen ősz. Ne legyen kicsit hideg, kicsit meleg, de igazából egyik sem. Legyen forró nyár, hideg tél, és ennyi. Megjelent életem második cikke a suliújságban, és sok pozitív visszajelzést kaptam, szóval most tökjó : ) Igazából.. nem tökjó. Mármint ennek örültem, de úgy általában mostanában nem tökjó. Tényleg kész vagyok, még szerencse, hogy hétvége jön. 
Igazából.. mindig az a baj a karácsonnyal, hogy túl hamar kezdődik a "karácsonyi őrület", és mire tényleg karácsony lesz, már egyáltalán nem is érzem. Túl sok ez, ha már október végén karácsonyfát látok a virágboltban. Nagyon nagyon várom, és pont az lenne a pláne, ha csak decemberben kezdődne ez az egész, és akkor nem veszne el a varázsa, mire elérnénk a 24-éig. Az a tervem, hogy elmegyünk Bécsbe 18-19. körül, de jó is lenne. Aaaannyira imádom azt a várost : ) Holnap végre edzés! Már hétfő óta nem voltam. Fuck angol fakt.. Arra azért még kiváncsi lennék, hogyha este fél kilenckor írok, azt miért délelőtt fél 12nek irja be? Na mindegy =DD

november rain..

még csak szeptember van. még csak egy hét telt el az iskolából. nem azt mondom, hogy nem szeretem, mert nagyon imádom a helyet. de ki-vagyok-készülve-rendesen! durván. ma is három matek órám volt.. igaz, ebből kettő középszintű érettségire felkészítő fakt.
most beszéljük, hogy jó lenne összefutni valamikor, és nagyon durván nem érek rá sosem. hétközben szinte sosem, köszönhetően az angol és matekfaktnak, valamint az edzésnek.. =D és még pszichilógiára is járnék, ha megtudnám végre, hogy mikor van.
de a lényeg az, hogy ki vagyok akadva. annyira idegesít, hogy az emberek 80%-a szarik mindenre. főleg akkor, ha olyan emberek, akiket szeretek. és főleg akkor, ha olyan dologról van szó, ami amúgy baromira fontos lenne. nekem is fontos, meg amugy is fontos.
igen, persze, sokat problémázok. dehát ősz van! az időjárás hatással van a hangulatomra!
csak az edzést ne kelljen otthagynom a tanulás miatt..
jövő szombat kowalsky koncert, végre valami jó történik is a monoton napokban.
és igencsak meg kéne már nézni az EREDETet! hmmm. az lesz a vége, hogy megnézem egyedül. na meg még egy cikket is meg kéne irni a suliújságba. de se kedvem, se időm, se energiám, se ötletem. se időm. de ezt már mondtam.
most csak arra vágyok, hogy megfürödjek, beessek az ágyba, odaátot nézzek, és mézes tejet iszogassak, ahhm =DD

de ma még álljon a tánc, álljon a bál, álljon a körbe, ki erre jár.
ma még nem érdekel, nem érdekel, hogy ki az és mit akar és mért jött el. :)

-are u ok? -yeah, just tired.

és tényleg. fáradt vagyok, nagyon durván. eddig három napot jártunk idén iskolába, amiből igazán csak kettő volt tanítási nap. de már most fáradt vagyok. tizenegyedikes vagyok, és minden percben azon kell gondolkodnom, hogy melyik faktra jelentkezzek akkor végül, miből vállaljam be az emelt szintű érettségit, melyik egyetemre megyek, és mi akarok lenni. azt már tudom, mi akarok lenni. újságíró, vagy ügyvéd. imádok írni, hogyha rossz kedvem van, mérges vagyok, ideges vagyok, akkor mindig kiírom magamból. bár én is tudom, hogy ennyi koránt sem elég ahhoz, hogy valaki író legyen. vagy esetemben újságíró. de akkoris, nem szeretnék 16 évesen ilyeneken gondolkodni. inkább azon, hogy mikor nézzük már meg az Eredetet a moziban, mit vegyek fel holnap, nyerünk-e idén a bajnokságban, vajon mikor fog észrevenni. vagy hasonlókon.

a másik meg. undorodom a népszerűséghajhász emberekből. volt egy legjobb barátom, elsős korunk óta ismerjük egymást. még kilencedikben is nagyon jóban voltunk, mondom, tényleg legjobb barátok. aztán tavaly nyáron változott meg minden. ő jóbalett új emberekkel, akiket én nem ismerek. akik menők. legalábbis azt gondolják magukról. és az én barátom is ezt gondolta róluk. ezért úgy döntött, hogy inkább velük barátkozik. csak azt nem értem, hogy miért nem lehet egy embernek több társaságból barátja? nekem is így van, és nem szarom le egyik társaságot sem. milyen érdekes... és annyira nem is nehéz. hogy lehet azt mondani egy embernek, hogy "nekem te vagy az egyik legfontosabb ember az életemben", hogyha nem is gondolod úgy? az ilyen emberek tudják egyáltalán, hogy mit jelent az a szó, hogy "fontos" vagy pedig "legfontosabb"? ha én ilyet mondok valakinek, akkor azt egy olyan személynek mondom, akiért minden helyzetben kiállnék, mindent megtennék érte, mindig számíthatna rám (az éjszaka közepén is), sose unnám meg, sosem hagynám ott más barátok miatt, mindig megértene, mindenről tudnék vele beszélgetni. és ugyanez fordítva. de azt hiszem ma már a "te vagy a legfontosabb ember" az annyit jelent, hogy "ja, bírlak, jó veled lógni délutánonként". ami szomorú, márcsak azért is, mert ezek a dolgok kimondva néha elveszítik a varázsukat. az ilyen dolgot éreztetni kell a másikkal, nem csak mondani. nagyon fel tudnak húzni ezek a dolgok. főleg akkor, hogyha hazugság az egész. "igazi, pedig csak annak tűnik. akik igazak, azok az ilyet el nem tűrik" annyira igazak a Hiperkarma dalszövegek. sajnálom, hogy sosem vehettem részt egy Hiperkarma koncerten. amúgy, tényleg durva. akár milyen érzés kavarog bennem, ezek a számok mindig kifejezik. 

facebookon most az a divat, hogy kiirod az üzenőfaladra azt a kis üzenetet, ami röviden így szól, hogy "melyik dalról jutok eszedbe?" és akkor a többiek válaszolnak. ez csak azért vicces, mert az egyik barátnőm még fél éve mondta nekem, hogy "hé, ez a szám tökre te vagy", mikor megmutattam neki a Hey Julie-t, ami még mindig az egyik kedvencem. szerintem az az ember különleges, aki eszünkbe juttat egy dalt, vagy pont fordítva: aki eszünkbe jut egy dalról. ez lehetséges úgy is, hogy ha az a dal valami közös emlékre emlékeztet, de sokkal különlegesebb az ember, ha úgy jut ő eszedbe arról a dalról, hogy nincs róla közös emléketek, egyszerűen csak "ez a dal annyira te vagy". és én ilyen vagyok. mindent mindennel összekapcsolok. napokat színekkel, dalokat emberekkel, a természetet érzésekkel. még két éve a legjobb barátnőm azt kérdezte tőlem "vannak dolgok, amikről csak úgy hirtelen eszedbe jutok? mert nekem vannak dolgok, amiről te csak úgy hirtelen eszembe jutsz." nem tudtam neki válaszolni, csak egy hónapja ismertük még egymást. de hihetetlen, hogy egy személyről eszedbe jut a Hiperkarma Zöldpardon c. száma, a Kispál és a Borz és a Quimby együttesek, a Dr House sorozat, a Raffaello, a narancssárga szín, a Margit sziget, az epres-málnás tea, a kosárlabda, a szerdai nap, a Tökéletes trükk c. film (amit még sosem láttam), a túrórudi, a túraszandál, Balaton Széplak, november 19. és szerintem órákig tudnám sorolni még. kiváncsi lennék, rólam mi jut eszébe az embereknek. igen, az a fajta ember vagyok, akit nem nagyon érdekel, hogy mások mit gondolnak róla. nem zavar, hogyha idegen emberek megbotránkoznak rajtam. nem zavar, ha nem szeretnek azok, akiket még csak nem is ismerek. "és marhára nem baj, ha sosem birtak, akik azt se' tudják, hogyan hívnak". viszont az igazán fontos emberek véleménye nagyon is számít nekem. mégha nem is mutatom, még akkor is. az ilyen hülye oldalakon a bemutatkozás részhez nem azt kéne ecsetelni, hogy a kedvenc színem a piros, és a kedvenc italom a zöld tea, hanem: tessék, elvileg ez a szám "tökre én vagyok" :)

heartbeats..

Keith! csodálatos film. talán az egyik legjobb, amit eddig láttam. csak ajánlani tudom :)

az elején nagyon ilyen hoolywood-i gimis, szokásos amerikai filmnek tűnik. de nem az. van mondanivalója. szeretem az ilyen filmeket, amiknek van valami fontos mondanivalójuk. most mondhatnád, hogy mindnek van, de nem, az nem lenne igaz! =D
nem is írnék többet. fáradt vagyok. tegnap pipáztunk este, fáj a torkom is. most meg majd lassan indulok, mert 4kor a Kálvin téren kell lennem. ott van az egyik legjobb teaház, amit ismerek. jóó lesz : ) és még valami: ez a zene csodálatosan gyönyörü! kb a film is ilyen.

félig emberek, mondjátok, mi az újság veletek?

várom, hogy történjen már valami. oké, tegnap strandoltunk, ma pedig aquaparkoltunk. de úgy igazából, történjen már valami! a nyár utolsó hete eléggé programdúsnak tűnik szerencsére. pipázás, mozi, koncert, gólyatábor (nem, nem én vagyok a gólya).
de mégis. olyan ez most, mint a vihar előtti csend. kicsit nyomott, fülledt. csak várakozom. várok a viharra. várok arra, hogy minden kitisztuljon a vihar után, mégha igazából nincs is semmi bajom. érdekes. én magam sem értem! tudod, vannak azok a pillanatok, amikor úgy érzed, hogy bármire képes vagy. annyira jól érzed magad, biztonságban, annyira könnyű, egyszerű, és magától érthetődő pillanat. olyan például, mikor a legjobb barátoddal csendben mentek egymás mellett. persze nem kínos az a csend, hanem jóleső csend. hiszen, ha kínos lenne, nem is számítanátok igazi barátoknak. az a legrosszabb, mikor azon kell gondolkodnod, hogy ha ez a téma kifújt, akkor utána miről tudnátok beszélgetni. annyira kellemetlen, hogy az ilyen emberekkel nem is szívesen beszélgetek. viszont van, hogy kellemes meglepetés ér, és nem annyira ismert, nem olyan közeli barátokkal is úgy el tudok beszélgetni, hogy észre sem veszem, hogy már 5 megállót mentünk a metróval, és bizony le kéne szállni. utálok ilyenkor leszállni a metróról.