bringával szarráázásaim száma: 4 - és olyan jó visszagondolni rájuk :)

10:13

miért van az, hogy újpesten az összes buszon 10:13 van? bármikor, akármikor, mindig. és nem én vagyok az egyetlen, akinek ez feltűnt. már kezdek megijedni. ha láttad a 23-as szám című filmet, te is ijedt lennél, ugyanis 10+13=23. ezen kivül hogy lehet, hogy szinte akármikor megyek azzal a bizonyos járattal, akkor mindig ugyanaz a darab busz jön? onnan ismerem fel, hogy kutyás matricák vannak a vezető kabinjára ragasztva. nem viccelek, hajnalban, délben és késő este is 10/8szor ugyanaz a busz. durva. ezen kívül van egy néger srác, aki mindenhol ott van. főleg a buszon, ha van első órám, ha csak harmadik órára megyek, ha egyik járattal és ha másik járattal megyek. mindig, mindenhol. de láttam már a metrónál és az egyik bevásárló központban is. és hogy ezt fokozzam, a testvérem is látja őt mindig és mindenhol. amiben az a vicces, hogy ő körülbelül 20 perccel későbbi buszokkal megy reggel, és mégis. paranoiás vagyok? lehet :D túl sok krimisorozatot néztem mostanában.

szakadt lepedőket kötök szilvafára.

harminc ipszilont hallgatok, már megint-még mindig. igazából nem tudom. leérettségiztem informatikából, méghozzá elég jól. másfél hétig, amig tanultam rá, nagyon is éreztem a nyarat. most, hogy végre szabad vagyok igazán, már nem érzem. eddig mentem volna mindenhová, most is mennék, de valahogy annyira reménytelennek érzem ezt a nyarat. vannak olyan emberek, akikkel csak akkor találkozol, hogyha ott van az "összekötő" ember is. na az én összekötőemberem nincs itthon egész nyáron, legalábbis akkor nem, mikor én itthon vagyok. a másik dolog meg, találkozni valakivel, akit már öt és fél éve ismersz, de még sosem találkoztatok, mégis jobban ismer téged, mint a legtöbb ember. csodálatos és hihetetlen fura. ahogy a telefonbeszélgetésekből, két dimenziós képekből, és egy egész harry potter 1-7re elegendő írott beszélgetésből, sms-ből egyszer csak ott áll előtted egy ember, egy élő ember. olyan, mintha mindig is ismertük volna egymást, és mégis olyan, mintha sosem beszéltünk volna. annyira ismerős és mégis, annyira más. szóval össze vagyok zavarodva, már nem ugyanaz az egész, és mégsem változott semmi. csak bennem. beleszeretsz valaki hangjába és személyiségébe, majd beleszeretsz valakibe, csakmert kifizette azt az egy doboz cigit, mert szedett virágot egy virágágyásból és mert megkérdezte, mikor érsz haza? körülbelül egy körül, majd 01:02kor jön egy smsed "otthon már?". és ezek után eljátsszod, hogy milyen jó barátok vagytok, pont úgy, mint eddig is voltatok. biztatod, hogy igen, biztos, hogy sikerül visszahódítania a szerelmét, akivel már fél éve nincsenek együtt. pedig... és mégsem :) és mindemellett találjam ki, mi szeretnék lenni. hát figyelj ide, én már nagyon rég óta tudom, újságíró szeretnék lenni. ilyenkor mindig jön a válasz, hogy márpedig azzal dunát lehetne rekeszteni. ilyenkor kérdem én, és manapság mivel nem? próbáljak meg egész életemben jó közgazdász vagy mérnök lenni, mikor tudom, hogy se tehetségem se kedvem nincs hozzá, csak azért, mert könnyebb elhelyezkedni? vagy pedig próbáljak meg én lenni a legjobb újságíró az újságíró-tengerben? szerintem a második a járható út :) ha valaki be tud nyomni valahová, akkor írjon. köszönöm :) a világ legrosszabb dolga úgy végigjárni a váci utcát leárazások idején, hogy összesen 700 forintod van, és az is kell arra az esetre, ha valaki elhívna a Zöld Pardonba..

szeretem a kicsit defektes embereket. a könyvekben, sorozatokban, filmekben is mindig a negatív szereplők, a "tragikus hősök" a kedvenceim. pont így van ez a való életben is. szeretem az emberek negatív tulajdonságait. sőt, számomra néha azok már pozitív tulajdonságok. szeretem, hogyha olyan helyzetbe kerülök valahogyan, hogy megismerem az emberek gyengeségeit. hogy mennyire törékenyek és mennyire sérülékenyek. szeretem, hogyha kiakadnak, veszekednek, sírnak. szerintem akkor a legszebb egy ember, amikor éppen össze van törve. tudom, hogy beteges. de hányni tudok a tökéletességtől. vagyis olyan nincsen :) akkor az álszerénységtől, az álkedvességtől, az ál"mindenrendbenvan"mosolytól. szerintem ezek a világ legundorítóbb dolgai. hát ilyeneken gondolkozom most, hogy holnap érettségizem, és jelenleg 20/4 tételt tudok. aranyos. de bízom a szerencsémben :)

HIPERKARMA again!

életem eddigi legjobb koncertje, az első sorból :) azt hiszem, erre nincsenek szavak. és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. olyan, mintha mindig is hiperkarma koncertekre járkáltam volna, annyira "otthonos" volt az egész, nem tudom, hogy mondjam. a közönség egy emberré olvadt össze. erre vártunk három és fél éve, és most megkaptuk. a végére már nem volt hangom, és majdnem megfulladtam. mikor felhangzottak a zöld pardon című szám első akkordjai, sírni tudtam volna örömömben :) ez egy gyönyörű kezdet volt, azthiszem, és remélem, hogy jó sokáig fog tartani :) sajnos egyik fesztiválra sem tudok menni, de remélem, nem csak egy nyár erejéig álltak össze :D

can't wait saturday!

mééééég 3 nap és hiperkarma+30y! el sem hiszem komolyan :) még december 6-án, azaz több, mint féléve, volt egy olyan bejegyzésem, hogy ugye H-val irtunk egy lucas-peyton listát, azaz, hogy mi fog velünk történni a tanév hátralévő részében. én meg beleirtam, hogy "újra összeáll a hiperkarma, és elmegyünk a koncertjükre", tegnap nyitottuk ki a lapokat, és mikor megláttam, kirázott a hideg. teljesen elfelejtettem, hogy ezt irtam. annyira lehetetlen volt, gondolom ezért nem jegyeztem meg. és most összeállnak és három nap múlva elmegyünk a koncertjükre, már megvan a jegy, hát ez hihetetlen :) szóval azthiszem, jósnő leszek, ha nagy leszek. méghozzá elég jó jósnő, hahaha :)