életem legrosszabb tavaszi szünete után végre hódolhattam kedvenc hobbimnak: elmentem vásárolni. hahaha, na persze! nem vagyok valami hülye p*csa! =D de tény, ami tény, állatira feldobott, hogy végre vettem magamnak pár nyári cuccot! már rámfért teljesen. ez az eddigi legnehezebb évem. mérges vagyok magamra. cserbenhagytam egy barátomat. aki szerintem nem is volt a barátom, akkor mégsem számít cserbenhagyásnak? miért gondolják az emberek, hogy minden olyan extra bonyolult? miért olyan nehéz elhinni, hogyha azt mondom, hogy "nem", akkor az azt jelenti, hogy NEM, ha azt mondom "nem tudom", az azt jelenti NEM TUDOM. miért kell történetet szőni minden mögé? miért lesz úgy könnyebb, hogyha kitalálsz minden dolgot, ami megkönnyíti a dolgokat? a végén úgyis szembe kell nézned a valósággal, és úgy rosszabb rádöbbenni, hogy jézusom, hát már egy hónapja egymáshoz sem szólunk, ez csak jelent valamit, nem? téged zavar, engem nem zavar. te szeretnél róla beszélgetni, én nem, mivel nem zavar a dolog, sőt, egész élvezem a helyzetet, hogy végre nem vagyok depressziós zombi-hulla a nap minden percében miattad. elegem van azokból az emberekből akik úgy vannak vele, hogy ha nekik nem jó, akkor már a többieknek se legyen jó. MIÉRT? jézusom! enélkül is 70% dráma az életem, nemhogy még olyanról vitatkozzak, ami olyan szinten hidegen hagy, minthogy holnap fizika témazárót írunk, vagy hogy el kellene kezdenem tanulni az info szóbeli tételeket. hát kb.
de hogy valami jót is írjak: van egy szám, ami annyira hihetetlenül ááá, hogy nagyon. hallgasd, érezd :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése