tegnap volt a ballagás. szomorú volt, síros, és elmentek, és már nem jönnek vissza soha többet. annyira durva. arcok, akik három éve hozzátartoznak a mindennapjaimhoz. akikkel együtt nevettünk, együtt sírtunk, együtt küzdöttünk, veszekedtünk és ordibáltunk egymással, pizzáztunk az öltözői mocsokban, együtt ökörködtünk, együtt nyertünk és együtt vesztettünk, ők nem csak a csapattársaim voltak, hanem a barátaim is. nem tudom, hogyan tovább nélkülük. egyelőre nem tudom elképzelni, milyen, ha ők nincsenek az iskolában. persze, nyilván találkozunk majd, meg blablabla, de az akkorsem lesz már az igazi. hihetetlen, mennyire tudunk kötődni egymáshoz. nagyon fognak hiányozni. :\
ezzel a számmal próbálom feldobni magam, egyelőre sikertelenül, de állati szám attól még:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése