2010. augusztus 26., csütörtök

facebookon most az a divat, hogy kiirod az üzenőfaladra azt a kis üzenetet, ami röviden így szól, hogy "melyik dalról jutok eszedbe?" és akkor a többiek válaszolnak. ez csak azért vicces, mert az egyik barátnőm még fél éve mondta nekem, hogy "hé, ez a szám tökre te vagy", mikor megmutattam neki a Hey Julie-t, ami még mindig az egyik kedvencem. szerintem az az ember különleges, aki eszünkbe juttat egy dalt, vagy pont fordítva: aki eszünkbe jut egy dalról. ez lehetséges úgy is, hogy ha az a dal valami közös emlékre emlékeztet, de sokkal különlegesebb az ember, ha úgy jut ő eszedbe arról a dalról, hogy nincs róla közös emléketek, egyszerűen csak "ez a dal annyira te vagy". és én ilyen vagyok. mindent mindennel összekapcsolok. napokat színekkel, dalokat emberekkel, a természetet érzésekkel. még két éve a legjobb barátnőm azt kérdezte tőlem "vannak dolgok, amikről csak úgy hirtelen eszedbe jutok? mert nekem vannak dolgok, amiről te csak úgy hirtelen eszembe jutsz." nem tudtam neki válaszolni, csak egy hónapja ismertük még egymást. de hihetetlen, hogy egy személyről eszedbe jut a Hiperkarma Zöldpardon c. száma, a Kispál és a Borz és a Quimby együttesek, a Dr House sorozat, a Raffaello, a narancssárga szín, a Margit sziget, az epres-málnás tea, a kosárlabda, a szerdai nap, a Tökéletes trükk c. film (amit még sosem láttam), a túrórudi, a túraszandál, Balaton Széplak, november 19. és szerintem órákig tudnám sorolni még. kiváncsi lennék, rólam mi jut eszébe az embereknek. igen, az a fajta ember vagyok, akit nem nagyon érdekel, hogy mások mit gondolnak róla. nem zavar, hogyha idegen emberek megbotránkoznak rajtam. nem zavar, ha nem szeretnek azok, akiket még csak nem is ismerek. "és marhára nem baj, ha sosem birtak, akik azt se' tudják, hogyan hívnak". viszont az igazán fontos emberek véleménye nagyon is számít nekem. mégha nem is mutatom, még akkor is. az ilyen hülye oldalakon a bemutatkozás részhez nem azt kéne ecsetelni, hogy a kedvenc színem a piros, és a kedvenc italom a zöld tea, hanem: tessék, elvileg ez a szám "tökre én vagyok" :)

2010. augusztus 24., kedd

heartbeats..

Keith! csodálatos film. talán az egyik legjobb, amit eddig láttam. csak ajánlani tudom :)
az elején nagyon ilyen hoolywood-i gimis, szokásos amerikai filmnek tűnik. de nem az. van mondanivalója. szeretem az ilyen filmeket, amiknek van valami fontos mondanivalójuk. most mondhatnád, hogy mindnek van, de nem, az nem lenne igaz! =D
nem is írnék többet. fáradt vagyok. tegnap pipáztunk este, fáj a torkom is. most meg majd lassan indulok, mert 4kor a Kálvin téren kell lennem. ott van az egyik legjobb teaház, amit ismerek. jóó lesz : ) és még valami: ez a zene csodálatosan gyönyörü! kb a film is ilyen.



2010. augusztus 22., vasárnap

félig emberek, mondjátok, mi az újság veletek?

várom, hogy történjen már valami. oké, tegnap strandoltunk, ma pedig aquaparkoltunk. de úgy igazából, történjen már valami! a nyár utolsó hete eléggé programdúsnak tűnik szerencsére. pipázás, mozi, koncert, gólyatábor (nem, nem én vagyok a gólya).
de mégis. olyan ez most, mint a vihar előtti csend. kicsit nyomott, fülledt. csak várakozom. várok a viharra. várok arra, hogy minden kitisztuljon a vihar után, mégha igazából nincs is semmi bajom. érdekes. én magam sem értem! tudod, vannak azok a pillanatok, amikor úgy érzed, hogy bármire képes vagy. annyira jól érzed magad, biztonságban, annyira könnyű, egyszerű, és magától érthetődő pillanat. olyan például, mikor a legjobb barátoddal csendben mentek egymás mellett. persze nem kínos az a csend, hanem jóleső csend. hiszen, ha kínos lenne, nem is számítanátok igazi barátoknak. az a legrosszabb, mikor azon kell gondolkodnod, hogy ha ez a téma kifújt, akkor utána miről tudnátok beszélgetni. annyira kellemetlen, hogy az ilyen emberekkel nem is szívesen beszélgetek. viszont van, hogy kellemes meglepetés ér, és nem annyira ismert, nem olyan közeli barátokkal is úgy el tudok beszélgetni, hogy észre sem veszem, hogy már 5 megállót mentünk a metróval, és bizony le kéne szállni. utálok ilyenkor leszállni a metróról.
http://fc00.deviantart.net/fs23/i/2007/356/3/4/sunshine_by_barangol0jenci.jpg

2010. augusztus 20., péntek

"Ott álltam a hídon. A híd korlátjára támaszkodva néztem a körülöttem nyüzsgő nyugodtságot. Mindenhol nevetgéléseket és vihorászásokat lehetett hallani, a nyugodt környezetet ők zavarták meg. Ők, akik néha felejthetetlen élménnyé teszik az egyszerű hétköznapjaimat, és szintén ők, akik néha elszomorítottak, és a földbe tiportak."
http://fc07.deviantart.net/fs32/f/2008/231/e/8/Friendship_by_ollaaa.jpg
annyira durva ez az idézet. nagyon tetszik, de nagyon durva. a legjobb barátnőmre emlékeztet. pontosan ilyen, ahogy ez az idézet leírja. nagyon nagy hatással tud lenni a hangulatomra. ha szomorú vagyok, két másodperc alatt fel tud vidítani. ha rossz kedve van, nekem is rossz kedvem lesz. arra lennék kíváncsi, hogy a legjobb barátok miért bántják egymást néha? talán azért, mert tudják, akármit tesznek, a másik úgyis szeretni fogja őket? és akármit mondanak, a másik majd úgyis megbocsájt nekik? ez a legrosszabb. mikor valakit nagyon szeretsz, mégis bántod, mert tudod, hogy pár egyszerű szó neki sokkal többet jelent, mint egyszerű szavak, mégsem akarnál neki fájdalmat okozni sohasem. ez annyira paradoxon! egy ilyen nagyobb összeveszés után mindig azt érzem, hogy soha többé nem leszünk már olyan barátok, mint amilyenek az elején voltunk. meg azt is érzem, hogy talán már csak nekem ennyire fontos a barátságunk, hogy ennyit aggódjak miatta. aztán, mikor nem számítok rá, megint minden olyan lett, mint régen. legalábbis, olyasmi. talán olyan barátok már sosem leszünk. de remélem, hogy lehetünk még jobbak :)

2010. augusztus 19., csütörtök

10 days summer.

Tíz nap maradt a nyárból. Gondolhatod, hogy hülye vagyok, de én szeretem a nyár utolsó tíz napját.
Szeretem benne a tűzíjátékot, a füzet vásárlásokat. Szeretem, hogy akkor már mindenki hazajött a nyaralásból. Szeretem, hogy esténként nincs már az a döglesztő meleg. Szeretem kiélvezni, hogy még tíz napig nyár van :)
És várom már az iskolát is. Nem a tanulást, persze, hogy nem. És nem is azt, hogy a barátokkal lehessek, mert velük nyáron is ugyanúgy együttvagyok. Egyszerűen csak hiányzik már az iskola-hangulat. Az edzések, a hajnali BKV-zások. Imádok átbuszozni-metrózni a fél városon, és közben figyelni az idegeneket. "Fáradt arccal mind sietnek, találgatom merre mennek ők."
Igenjól telt a nyaram. Volt itt minden, még Sziget 4.nap is Tankcsapdával, Iron Maidennel, Kowalskyval. :)
És a nyárból hátra van még két nap Balaton, és egy Alvin koncert nyárzárásnak.