a week spring.

azthiszem, lassan vége van ennek a pár nap tavasznak, pedig annyira jó volt. végre megint lehetett tavaszi kabátban, sapka nélkül és tornacipőben járni. kisétáltunk egészen a margit szigetre, hintáztunk, fürödtünk a napsütésben, annyira szép volt. meg hintáztunk edzés után a sötétben is a játszótéren hazafele, mert még akkoris szép idő volt. nem is tudtam, hogy ennyire hiányzott már a tavasz. felbecsülhetetlen, mennyire jó úgy elindulni reggel, hogy süt a nap, és hogy azon mérgelődök, hogy nem hoztam napszemüveget, ahelyett, hogy az zavarna, hogy a francba, csak három pulcsit vettem fel a télikabát alá. az a baj, hogy ahogy elmúlik a szép idő, általában elmúlik a jó kedvem is. nagyon nehéz játsszani azt, hogy szeretsz valakit, csak azért, mert akiket szeretsz, ők szeretik azt a valakit, akit te nagyon nem birsz elviselni, de a kedvükért megpróbálod. én eddig birtam. azthiszem, én tényleg mindent megtettem, de azért mégsem csaphatom be magamat. szóval kicsit kivagyok néha, de azért tartom magam. ma elég rossz kedvem volt, aztán átmentünk Zs.-ékhoz, és utána már jobb lett. nem tudom miért, de ha látok egy családod, akkor mindig jobb kedvem lesz. szeretem ismerni a barátaim családját.
na, egy kis gyógyító NIRVANA :)) erről jut eszembe, bővult a "fél életemet odaadnám, hogy egyszer részt vegyek a koncertjükön" együttesek listája.
1. Hiperkarma
2. Nirvana
3. Guns 'n Roses
4. Beatles
sajnos ebből csak az 1. és a 3. kivitelezhető, de arra is van kb 0,00000000000001% esély =D

worst wednesday ever.

miért ennyire nehéz dönteni? egyáltalán miért kell az embernek 17 éves fejjel dönteni a jövőjéről? mit akarok csinálni? pontosan tudom, és mégis, fogalmam sincs róla. mérleg a horoszkópom, talán ezért készülök ki ennyire mindig az ilyen helyzetekben. de mostmár mindent eldöntöttem, szóval azthiszem, már nincs visszaút. a fontos helyzetekben mindig rosszul döntök. ahol a szívemre kéne hallgatnom, ott az ész diktál. és ahol az eszemre kéne hallgatnom, ott pedig a szív. emberek, akik fájdalmat okoznak, és mégsem tudom őket elengedni, túl fontosak számomra. és emberek, akikkel talán jó lett volna együtt, de sosem fogom megtudni. a hülye döntéseim miatt. de azért még reménykedhetek. nem? :) és a legeslegrosszabb kategória: emberek, akikkel nem tudom elképzelni, milyen lenne, vagyis pontosan tudom, hogy milyen nem lehetne sosem, és mégsem tudok leakadni róluk. szörnyű vagyok azt hiszem. vagy lehet, hogy csak mérleg. ezen szoktam gondolkodni mostanában, hogy beleszületünk egy csillagjegybe. és ugye a tizenkét csillagjegy tizenkét különböző jelleggel bír. tehát már a születésünk pillanatában eldől, milyenek leszünk? nem is a nevelés, és nem is a környezetünk alakít minket? persze, biztos nagy százalékban ezek befolyásolnak minket, de mégis. szerintem ez nagyon durva. és nagyon érdekes.

great monday.

magasban és mélyben. ez abszolút jellemzi a mai napomat. mert a mai egy csodálatos nap volt. reggel pont a kedvenc számaim jöttek sorba az MP3-amon, a metrótól együtt mentem H-val a suliig, suli után-edzés előtt jó volt a társaság, az edzés az utóbbi pár hónapok egyik legjobbja volt, baromi jól éreztem magam végre. aztán hazajöttem, és minden elromlott. aztán felmentem facebookra, és tovább romlott. és most ott tartok, hogy ha ez így megy tovább, akkor én szépen csendben beledöglök ebbe az állapotba. de halál komolyan. az a legrosszabb, hogy egyes dolgokat nem tudok csak úgy leszarni. pedig meg kéne tanulnom kivárni, mig bocsánatot kérnek tőlem. csak, mint már mondtam, ha azt kivárnám, akkor addig kikészülnék. lelkileg. bár már félig kivagyok. isteni hétfő. :)

13 Going On 30

13 Going On 30 - istenem, ez a világ legeslegjobb filmje! Mark Ruffalo meg a világ legeslegjobb színésze. mikor megnézem ezt a filmet, újra és újra rájövök, hogy mennyire immáádom :) ahh. hihetetlen! :)

summer-plans.

hatalmas terveim vannak nyárra. életem nyarára. majd készítek rengeteg képet, és albumot fogok belőle csinálni. a nyaralásokból (végre megyünk barátokkal is. legalábbis tervben van), napfelkeltenézésből, koncertezésekből, fesztivál(ok)ról - egyenlőre a Sziget van tervben -, bringázásokról, strandolásokról, margit szigetezésekről. és addig beszerzek egy vizipipát is, mert az erkélyünk pont alkalmas vizipipázós estékre :) de ezekhez persze dolgoznom kell már májustól, szóval remélem, hogy találok majd munkát, és össze tudok szedni elég pénzt az álomnyárhoz! :) addig is, nem tudom, hogy fogom kibírni ezt a majdnem hat hónapot.

Believe that everyday dreams come true.. because they do! :)

(nem én festettem, de szerintem gyönyörü. és nagyon kifejező)
hát igen. az egyik legnagyobb álmom kiülni a margit szigetre, és megnézni a napfelkeltét a duna partról, tejeskávét iszogatva egy termoszból (mert utálom az igazi kávét, és mert baromi álmos leszek, ha hajnali 3-4kor kel felkelnem). és eddig nem volt ember, aki megcsinálta volna velem. de mostmár végre van. köszönöm nagyon :)
többek között ezért is várom én a NYARAT! jaaaj. hát ez lesz életünk nyara. azta! megérte megírni ezt a bejegyzést, mert akkora ötletet kaptam. ugyanis írni fogok egy könyvet, aminek ez lesz a címe. szóval most itt hivatalosan is levédettem. hát ez állati. =D

FELSZÍNESSÉG ?!

annyira, de annyira fel tudnak idegesíteni a felszínes emberek, hogy az hihetetlen. teljesen kihoznak a sodromból, halál idegbeteggé válok tőlük. már magától a szótól, felszínesség, kiráz a hideg, de komolyan. miért? miért kell felszínes kapcsolatoknak létezniük? és itt nem arra gondolok, hogy bírom csomó osztálytársamat, elbeszélgetünk, elhülyülünk, de nem mondjuk egymást barátoknak. hanem arra gondolok, hogyha egy "társaságba" -bár nem mondanám erre, hogy társaság, de így a legjobb jellemezni- tartozunk, és kívülről nagy "öribari"-nak tűnünk, akkor miért nem vagyunk azok, aminek látszunk? miért csak arról beszélünk, hogy zene, filmek, suli? miért nem beszélünk arról, hogy mit érez, gondol a másik? még szerencse, hogy léteznek igazi barátok. nekem kettő olyan barátom van, akiért szó szerint bármit megtennék. az emberek mindig nagy szavakkal dobálóznak, meg a szeretlek is annyira közhely lett már. de én tényleg megtennék bármit ezért a két emberért, és ezt ők is nagyon jól tudják. hajnali két óra van, és éjfél óta ezen a témán gondolkodok. de végülis szerencsés vagyok, hogy legalább ez a két ember itt van nekem, nem? mert ismerek én olyan embereket is, akiknek az az igazi barát, akivel elröhögcsél azon, hogy "jaj de vicces, hogy ez a srác pösze". sajnálnám is őket, de megérdemlik.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
és csak azért írtam ezt most le, mert ha ideges vagyok, általában írok. vagy pedig gitározok, de azthiszem, ennek a szomszédaim nem örülnének így hajnalban. hát igen, baromi vékonyak a falak, és én sem bírom elviselni a dobos srácot. még délután SEM.