annyira, de annyira fel tudnak idegesíteni a felszínes emberek, hogy az hihetetlen. teljesen kihoznak a sodromból, halál idegbeteggé válok tőlük. már magától a szótól, felszínesség, kiráz a hideg, de komolyan. miért? miért kell felszínes kapcsolatoknak létezniük? és itt nem arra gondolok, hogy bírom csomó osztálytársamat, elbeszélgetünk, elhülyülünk, de nem mondjuk egymást barátoknak. hanem arra gondolok, hogyha egy "társaságba" -bár nem mondanám erre, hogy társaság, de így a legjobb jellemezni- tartozunk, és kívülről nagy "öribari"-nak tűnünk, akkor miért nem vagyunk azok, aminek látszunk? miért csak arról beszélünk, hogy zene, filmek, suli? miért nem beszélünk arról, hogy mit érez, gondol a másik? még szerencse, hogy léteznek igazi barátok. nekem kettő olyan barátom van, akiért szó szerint bármit megtennék. az emberek mindig nagy szavakkal dobálóznak, meg a szeretlek is annyira közhely lett már. de én tényleg megtennék bármit ezért a két emberért, és ezt ők is nagyon jól tudják. hajnali két óra van, és éjfél óta ezen a témán gondolkodok. de végülis szerencsés vagyok, hogy legalább ez a két ember itt van nekem, nem? mert ismerek én olyan embereket is, akiknek az az igazi barát, akivel elröhögcsél azon, hogy "jaj de vicces, hogy ez a srác pösze". sajnálnám is őket, de megérdemlik.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
és csak azért írtam ezt most le, mert ha ideges vagyok, általában írok. vagy pedig gitározok, de azthiszem, ennek a szomszédaim nem örülnének így hajnalban. hát igen, baromi vékonyak a falak, és én sem bírom elviselni a dobos srácot. még délután SEM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése