...

Ő: ..és egyébként is, most  túl sok a dolgom.

én: mi? és mi van a barátnőddel? (KÉRLEK, mondd, hogy szakítottatok, kérlek mondd, hogy szakítottatok)

Ő: jaj, hát annak már vége.
én: tényleg? (próbálom állatira leplepni a mosolyomat) hogyhogy? (- kérdezem halál nyugodtan és érdektelenül, mintha csak azt kérdezném, milyen az idő)

Ő: hát.. ebbe most inkább nem mennék bele
én: ja, jólvan, hogyha olyan, akkor nem kell elmesélned.
Ő: na jó, ha már így rákérdeztél, az úgy volt, hogy...

körülbelül egy hónap után az első beszélgetésünk. annyira hiányzik. és annyira nem értem.