worst wednesday ever.

miért ennyire nehéz dönteni? egyáltalán miért kell az embernek 17 éves fejjel dönteni a jövőjéről? mit akarok csinálni? pontosan tudom, és mégis, fogalmam sincs róla. mérleg a horoszkópom, talán ezért készülök ki ennyire mindig az ilyen helyzetekben. de mostmár mindent eldöntöttem, szóval azthiszem, már nincs visszaút. a fontos helyzetekben mindig rosszul döntök. ahol a szívemre kéne hallgatnom, ott az ész diktál. és ahol az eszemre kéne hallgatnom, ott pedig a szív. emberek, akik fájdalmat okoznak, és mégsem tudom őket elengedni, túl fontosak számomra. és emberek, akikkel talán jó lett volna együtt, de sosem fogom megtudni. a hülye döntéseim miatt. de azért még reménykedhetek. nem? :) és a legeslegrosszabb kategória: emberek, akikkel nem tudom elképzelni, milyen lenne, vagyis pontosan tudom, hogy milyen nem lehetne sosem, és mégsem tudok leakadni róluk. szörnyű vagyok azt hiszem. vagy lehet, hogy csak mérleg. ezen szoktam gondolkodni mostanában, hogy beleszületünk egy csillagjegybe. és ugye a tizenkét csillagjegy tizenkét különböző jelleggel bír. tehát már a születésünk pillanatában eldől, milyenek leszünk? nem is a nevelés, és nem is a környezetünk alakít minket? persze, biztos nagy százalékban ezek befolyásolnak minket, de mégis. szerintem ez nagyon durva. és nagyon érdekes.

great monday.

magasban és mélyben. ez abszolút jellemzi a mai napomat. mert a mai egy csodálatos nap volt. reggel pont a kedvenc számaim jöttek sorba az MP3-amon, a metrótól együtt mentem H-val a suliig, suli után-edzés előtt jó volt a társaság, az edzés az utóbbi pár hónapok egyik legjobbja volt, baromi jól éreztem magam végre. aztán hazajöttem, és minden elromlott. aztán felmentem facebookra, és tovább romlott. és most ott tartok, hogy ha ez így megy tovább, akkor én szépen csendben beledöglök ebbe az állapotba. de halál komolyan. az a legrosszabb, hogy egyes dolgokat nem tudok csak úgy leszarni. pedig meg kéne tanulnom kivárni, mig bocsánatot kérnek tőlem. csak, mint már mondtam, ha azt kivárnám, akkor addig kikészülnék. lelkileg. bár már félig kivagyok. isteni hétfő. :)

13 Going On 30

13 Going On 30 - istenem, ez a világ legeslegjobb filmje! Mark Ruffalo meg a világ legeslegjobb színésze. mikor megnézem ezt a filmet, újra és újra rájövök, hogy mennyire immáádom :) ahh. hihetetlen! :)

summer-plans.

hatalmas terveim vannak nyárra. életem nyarára. majd készítek rengeteg képet, és albumot fogok belőle csinálni. a nyaralásokból (végre megyünk barátokkal is. legalábbis tervben van), napfelkeltenézésből, koncertezésekből, fesztivál(ok)ról - egyenlőre a Sziget van tervben -, bringázásokról, strandolásokról, margit szigetezésekről. és addig beszerzek egy vizipipát is, mert az erkélyünk pont alkalmas vizipipázós estékre :) de ezekhez persze dolgoznom kell már májustól, szóval remélem, hogy találok majd munkát, és össze tudok szedni elég pénzt az álomnyárhoz! :) addig is, nem tudom, hogy fogom kibírni ezt a majdnem hat hónapot.

Believe that everyday dreams come true.. because they do! :)

(nem én festettem, de szerintem gyönyörü. és nagyon kifejező)
hát igen. az egyik legnagyobb álmom kiülni a margit szigetre, és megnézni a napfelkeltét a duna partról, tejeskávét iszogatva egy termoszból (mert utálom az igazi kávét, és mert baromi álmos leszek, ha hajnali 3-4kor kel felkelnem). és eddig nem volt ember, aki megcsinálta volna velem. de mostmár végre van. köszönöm nagyon :)
többek között ezért is várom én a NYARAT! jaaaj. hát ez lesz életünk nyara. azta! megérte megírni ezt a bejegyzést, mert akkora ötletet kaptam. ugyanis írni fogok egy könyvet, aminek ez lesz a címe. szóval most itt hivatalosan is levédettem. hát ez állati. =D

FELSZÍNESSÉG ?!

annyira, de annyira fel tudnak idegesíteni a felszínes emberek, hogy az hihetetlen. teljesen kihoznak a sodromból, halál idegbeteggé válok tőlük. már magától a szótól, felszínesség, kiráz a hideg, de komolyan. miért? miért kell felszínes kapcsolatoknak létezniük? és itt nem arra gondolok, hogy bírom csomó osztálytársamat, elbeszélgetünk, elhülyülünk, de nem mondjuk egymást barátoknak. hanem arra gondolok, hogyha egy "társaságba" -bár nem mondanám erre, hogy társaság, de így a legjobb jellemezni- tartozunk, és kívülről nagy "öribari"-nak tűnünk, akkor miért nem vagyunk azok, aminek látszunk? miért csak arról beszélünk, hogy zene, filmek, suli? miért nem beszélünk arról, hogy mit érez, gondol a másik? még szerencse, hogy léteznek igazi barátok. nekem kettő olyan barátom van, akiért szó szerint bármit megtennék. az emberek mindig nagy szavakkal dobálóznak, meg a szeretlek is annyira közhely lett már. de én tényleg megtennék bármit ezért a két emberért, és ezt ők is nagyon jól tudják. hajnali két óra van, és éjfél óta ezen a témán gondolkodok. de végülis szerencsés vagyok, hogy legalább ez a két ember itt van nekem, nem? mert ismerek én olyan embereket is, akiknek az az igazi barát, akivel elröhögcsél azon, hogy "jaj de vicces, hogy ez a srác pösze". sajnálnám is őket, de megérdemlik.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
és csak azért írtam ezt most le, mert ha ideges vagyok, általában írok. vagy pedig gitározok, de azthiszem, ennek a szomszédaim nem örülnének így hajnalban. hát igen, baromi vékonyak a falak, és én sem bírom elviselni a dobos srácot. még délután SEM.

csak az kiabál, aki fél! és egyéb gondolatok.

*videó a bejegyzés végén

"Mellébeszél, aki mindent akar

az a kis élet, amit te szépnek hiszel,

nekem annyit se ér, mint a vécépapír.

Kit érdekelne,

ha kitörne valami háború

a magam részérõl inkább a seggem félteném,

hiszen a lelkem, köszöni szépen, jól van

valami mély dolog fenekén

írja a versét, az elsőt,

hogy a fejében szólnak a hangok, meg a teste,

ami olyan, hogy egyből rímel rá a lelke"

/Hiperkarma - Csak az kiabál, aki fél/

HIHETETLEN! UTÁNOZHATATLAN! MAGÁVAL RAGADÓ! EGYEDI! ÉS ANNYIRA IGAZ. :)

mert ez a Hiperkarma. mindenhol ezt ecsetelem, lehet, hogy már itt is leírtam, de az életem odaadnám egyetlen koncertjükért. csak egyszer álljanak még össze!

amúgy már továbbolvastam még 40 oldalt a Rozshegyezőben, és meg kell mondanom őszintén, hogy untat. és elkalandoznak közben a gondolataim, ezért a sorokat rendszeresen újra kell olvasnom. eddig egy csalódás a könyv. és azthiszem, kezdek kiszeretni Holdenből. úgyhogy ajánlom, hogy holnap estig elolvassak annyi részt, amitől megváltozik a véleményem. mert már mióta erre a könyvre várok! ezt annyira nem szeretem, mikor valamire sokat várok, sok reményt fűzök hozzá, és nem felel meg az elvárásaimnak. bár lehet azért nem, mert ezt ugye nem Salinger irta. de akkoris! ha nem tudsz ugyanolyan jót írni, akkor ne azt írjad, hanem egy másik történetet. az oké, hogy a filmeknek általában nem jó a második részük, de a könyvekkel ez pont fordítva van. a folytatások mindig egyre jobbak és jobbak. erről meg az jut eszembe, hogy a Harry Potter egy zseniális könyv! vajon J.K.Rowling már az első kötet megírásakor tudta az egész történetet először? és ha nem tudta, akkor meg baromira állat, hogy mindig találunk benne utalásokat az előző fejezetekre. és én imádom az ilyet. főleg azért, mert csak akkor értheted, hogyha elolvastad az egész sorozatot. és az milyen gáz már, hogy valaki hű, de nagy Harry Potter fan, de mégcsak azt sem tudja, hogy a Patil ikrek nem egy házban vannak. hátnem? de! =D

Rozshegyező.

ROZSHEGYEZŐ! ma végre megvettem, történetesen azért, mert karácsonyta kaptam ilyen Libri kártyát. na szóval megvettem, és már hazafele a buszon elkezdtem olvasni. olvastam róla még régen a Glamourban egy könyvajánlót, és azóta keresem. ja, lehet, már megtaláltam, csak sosem volt rá pénzem. J.D. Salinger 1951-ben írta a Zabhegyezőt, ami azt jelenti, hogy pontosan 60 éve. az tetszik a Rozshegyezőben, hogy -bár eddig csak 15 oldalt olvastam belőle, és az író sem ugyanaz, mert J.D Salinger tavaly januárban meghalt, RIP- ugyanaz a könyv stílusa. imádom, mikor Holden Caulfield azt mondja, hogy hervasztó. egyszerűen imádom a stílusát. kár, hogy ez a srác nem létezik az életben, mert azt hiszem, szerelmes vagyok a stílusába. ma este tovább olvasom, mert már nagyon kiváncsi vagyok. :)

 

goodbye 2010, hello 2011. : )

éppen hogy kezdtem megszokni a 2010-et, és máris vége. egész jó év volt, de azért felejthető. remélem, a 2011 sokkal, de sokkal jobb lesz. 
azt mondják, olyan az éved, amilyen a szilvesztered. ez a tavalyi évre nem jött be, de remélem az ideire igaz lesz. a két legfontosabb barátommal töltöttem a szilvesztert, és nagyon jó volt. nem lett volna most kedvem buliba menni. miért mondják, hogy a szilveszter a kötelező bulizás ideje? bulizni amúgy is lehet menni. én sokkal jobban szeretek áprilistól szeptemberig bulizni, mint ilyenkor, télen. na szóval, megfogadtunk mi így hárman két dolgot. vagyis az egyik dolgot, azt, hogy megnézünk idén együtt egy napfelkeltét, azt hárman. azt pedig, hogy eljutunk idén egy Billy Talent koncertre, azt ketten.
annyira imádom a telet, de mivel már október óta tél érzése van az embernek (mert már augusztus végén ősz érzésem volt - mert baromi hideg volt), ezért így január elsejére már nagyon nagyon unom a telet. ZP-zni akarok, de nagyon sokat! Supernemet, Kowalskyt, Alvin és a mókusokat, Quimbyt akarok! =D Szeretnék nekiindulni az éjszakának egy szál ujjatlan felsőben, rövidgatyában és szandálban, vodkanarancsozni, meginni a belépőért járó ingyen sört (vagy kettőt, ha éppen kettő jár érte =D), és végigugrálni az összes Alvin és a mókusok koncertet! ez lesz a harmadik újévi fogadalmam: 2011-ben eljutok minimum 3 Alvin koncertre. oh jeah :))