ugye titokban még mindig ő a legszebb?

Istenem, annyira, de annyira szeretnék már telet. Karácsonyt, hóesést, sapkát és sálat, mézeskalácsot, karácsonyi teát, ajándékokat, ajándék vásárlást, karácsonyi kirakatokat, forrócsokit, jégkorizást, karácsonyi filmeket a moziban, szánkózást, hóembert, hógolyócsatát. Utálom az őszt. Nem tudom.. talán azért, mert átmenet. Sosem szerettem az átmeneteket, valami vagy legyen ilyen, vagy pedig az ellentéte, de ne legyen ősz. Ne legyen kicsit hideg, kicsit meleg, de igazából egyik sem. Legyen forró nyár, hideg tél, és ennyi. Megjelent életem második cikke a suliújságban, és sok pozitív visszajelzést kaptam, szóval most tökjó : ) Igazából.. nem tökjó. Mármint ennek örültem, de úgy általában mostanában nem tökjó. Tényleg kész vagyok, még szerencse, hogy hétvége jön. 
Igazából.. mindig az a baj a karácsonnyal, hogy túl hamar kezdődik a "karácsonyi őrület", és mire tényleg karácsony lesz, már egyáltalán nem is érzem. Túl sok ez, ha már október végén karácsonyfát látok a virágboltban. Nagyon nagyon várom, és pont az lenne a pláne, ha csak decemberben kezdődne ez az egész, és akkor nem veszne el a varázsa, mire elérnénk a 24-éig. Az a tervem, hogy elmegyünk Bécsbe 18-19. körül, de jó is lenne. Aaaannyira imádom azt a várost : ) Holnap végre edzés! Már hétfő óta nem voltam. Fuck angol fakt.. Arra azért még kiváncsi lennék, hogyha este fél kilenckor írok, azt miért délelőtt fél 12nek irja be? Na mindegy =DD

november rain..

még csak szeptember van. még csak egy hét telt el az iskolából. nem azt mondom, hogy nem szeretem, mert nagyon imádom a helyet. de ki-vagyok-készülve-rendesen! durván. ma is három matek órám volt.. igaz, ebből kettő középszintű érettségire felkészítő fakt.
most beszéljük, hogy jó lenne összefutni valamikor, és nagyon durván nem érek rá sosem. hétközben szinte sosem, köszönhetően az angol és matekfaktnak, valamint az edzésnek.. =D és még pszichilógiára is járnék, ha megtudnám végre, hogy mikor van.
de a lényeg az, hogy ki vagyok akadva. annyira idegesít, hogy az emberek 80%-a szarik mindenre. főleg akkor, ha olyan emberek, akiket szeretek. és főleg akkor, ha olyan dologról van szó, ami amúgy baromira fontos lenne. nekem is fontos, meg amugy is fontos.
igen, persze, sokat problémázok. dehát ősz van! az időjárás hatással van a hangulatomra!
csak az edzést ne kelljen otthagynom a tanulás miatt..
jövő szombat kowalsky koncert, végre valami jó történik is a monoton napokban.
és igencsak meg kéne már nézni az EREDETet! hmmm. az lesz a vége, hogy megnézem egyedül. na meg még egy cikket is meg kéne irni a suliújságba. de se kedvem, se időm, se energiám, se ötletem. se időm. de ezt már mondtam.
most csak arra vágyok, hogy megfürödjek, beessek az ágyba, odaátot nézzek, és mézes tejet iszogassak, ahhm =DD

de ma még álljon a tánc, álljon a bál, álljon a körbe, ki erre jár.
ma még nem érdekel, nem érdekel, hogy ki az és mit akar és mért jött el. :)

-are u ok? -yeah, just tired.

és tényleg. fáradt vagyok, nagyon durván. eddig három napot jártunk idén iskolába, amiből igazán csak kettő volt tanítási nap. de már most fáradt vagyok. tizenegyedikes vagyok, és minden percben azon kell gondolkodnom, hogy melyik faktra jelentkezzek akkor végül, miből vállaljam be az emelt szintű érettségit, melyik egyetemre megyek, és mi akarok lenni. azt már tudom, mi akarok lenni. újságíró, vagy ügyvéd. imádok írni, hogyha rossz kedvem van, mérges vagyok, ideges vagyok, akkor mindig kiírom magamból. bár én is tudom, hogy ennyi koránt sem elég ahhoz, hogy valaki író legyen. vagy esetemben újságíró. de akkoris, nem szeretnék 16 évesen ilyeneken gondolkodni. inkább azon, hogy mikor nézzük már meg az Eredetet a moziban, mit vegyek fel holnap, nyerünk-e idén a bajnokságban, vajon mikor fog észrevenni. vagy hasonlókon.

a másik meg. undorodom a népszerűséghajhász emberekből. volt egy legjobb barátom, elsős korunk óta ismerjük egymást. még kilencedikben is nagyon jóban voltunk, mondom, tényleg legjobb barátok. aztán tavaly nyáron változott meg minden. ő jóbalett új emberekkel, akiket én nem ismerek. akik menők. legalábbis azt gondolják magukról. és az én barátom is ezt gondolta róluk. ezért úgy döntött, hogy inkább velük barátkozik. csak azt nem értem, hogy miért nem lehet egy embernek több társaságból barátja? nekem is így van, és nem szarom le egyik társaságot sem. milyen érdekes... és annyira nem is nehéz. hogy lehet azt mondani egy embernek, hogy "nekem te vagy az egyik legfontosabb ember az életemben", hogyha nem is gondolod úgy? az ilyen emberek tudják egyáltalán, hogy mit jelent az a szó, hogy "fontos" vagy pedig "legfontosabb"? ha én ilyet mondok valakinek, akkor azt egy olyan személynek mondom, akiért minden helyzetben kiállnék, mindent megtennék érte, mindig számíthatna rám (az éjszaka közepén is), sose unnám meg, sosem hagynám ott más barátok miatt, mindig megértene, mindenről tudnék vele beszélgetni. és ugyanez fordítva. de azt hiszem ma már a "te vagy a legfontosabb ember" az annyit jelent, hogy "ja, bírlak, jó veled lógni délutánonként". ami szomorú, márcsak azért is, mert ezek a dolgok kimondva néha elveszítik a varázsukat. az ilyen dolgot éreztetni kell a másikkal, nem csak mondani. nagyon fel tudnak húzni ezek a dolgok. főleg akkor, hogyha hazugság az egész. "igazi, pedig csak annak tűnik. akik igazak, azok az ilyet el nem tűrik" annyira igazak a Hiperkarma dalszövegek. sajnálom, hogy sosem vehettem részt egy Hiperkarma koncerten. amúgy, tényleg durva. akár milyen érzés kavarog bennem, ezek a számok mindig kifejezik.