november, i fuckin hate you!

minden évben ilyenkorra omlok össze teljesen. mert hideg van, sötét, esik az eső? nem tudom. egyszerűen csak, mert november van. az egyik pillanatban még minden rendben van, a másik pillanatban a padlón vagyok. ok nélkül. illetve, nem ok nélkül. miért van az, hogy mire nagy szenvedéssel sikerül elfelejtenem valakit, jön egy másik, akiről azt gondolom, hogy "igen, ő tényleg normális", aztán kezdődik az egész előről..?!

barátság extrákkal

hogy ez mekkora hülyeség! ilyen nincs. eleve felesleges barátságnak nevezni, mert nem az. nevezhetsz hülyének, hogy miért akadok fenn az elnevezésen, hiszen hívhatjuk "laza kapcsolatnak" is, vagy ahogy akarod. de van értelme? nincs. fiú és lány között nincs, nem volt, és nem is lesz barátság, se extrákkal, se azok nélkül. a forgatókönyv: az egyik fél (általában a fiú) csak szórakozni szeretne, de még az is benne van a pakliban, hogy tetszik neki a lány. a másik fél (az esetek többségében a lány) már az elején többet érez, de belemegy azért, mert úgy gondolja, hogy majd a fiú időközben beleszeret és happy end lesz. hát rohadtul nem lesz az. max a filmekben, bár azok a rosszabb fajta limonádék. a valóságban a srác talál egy másik lányt, akivel komolyan gondolja, és mégcsak lelkiismeret furdalása sincs, és nem is lehet elvileg, mert világos volt, hogy ez csak egy "laza kapcsolat mindenféle kötöttség nélkül". csak szórakoztak, senkinek nem fájt, senki nem bántotta meg a másikat, jól érezték magukat, és a szokásos blabla. arra lennék kíváncsi, hogy ezt beveszi akárki is? vagy pedig az egyik fél megjátssza, hogy nem érez semmit, és a másik fél pedig úgy tesz, mint aki biztos benne, hogy a másik fél nem érez iránta semmit? és ezzel nyugtatja magát? ilyen tényleg nincsen akkor, ha a felek ismerik egymást. az egyik fél mindig többet akar..