2011. augusztus 31., szerda

...

úgy hiányzik valami. valami. de nem tudnám megmondani, hogy mi. ez a legrosszabb. "a lelked élni akarja, de nem találja a tested" de mégsem, csak valami hasonló. hiányoznak emberek a múltamból. hülyeség az, hogy aki nincs benne a jelenedben, az okkal nincs benne. néha ok nélkül szakadnak meg barátságok. legalábbis nekem ez a tapasztalatom. egy ideig nem beszélünk, pedig semmi komoly problémánk nincs egymással. hiányzik a másik, de büszkeségből kivárjuk, hogy ő jöjjön oda hozzánk. látni akarjuk, hogy fontosak vagyunk nekik. aztán nem beszélünk napokig, hetekig. a hetek hónapokká, a hónapok évekké nőnek. a végén teljesen idegenné válunk egymásnak. hiányoznak nekünk, de mégsem ők hiányoznak, csak az emlékük, a közös emlékek. az emlékek, amik még meg sem történtek, de megtörténhettek volna. ahogy elképzeltük a jövőnket. megbeszélt, igazi tervek voltak. majd vadkempingezünk, sátorral valahol a szántóföldön, ahol ránk sötétedik. tábortűz, vodka narancsok, cigarettafüst, nevetések, rémtörténetek, szalonnasütés. kiállni az út szélére stoppolni, és mikor megkérdezik "merre mennétek?", azt mondani, hogy "amerre elvisz". elmennék stoppal és hátizsákkal külföldre. szeretném átúszni a balatont. szeretném körbevonatozni európát. imádok vonatozni. az az ember vagyok, aki baromi lelkes tud lenni, akármiről is van szó. aztán mikor minden meg van szervezve, és indulni kéne, akkor elmegy mindentől a kedvem. rám kell szólni, hogy gyerünk, csináljuk, jó lesz. ha valaki rámszól, onnantól már minden rendben van. szeretnék a tesómmal kiülni a váci utcába. én gitározom, ő énekel, és begyűjtünk egy rakat pénzt. haha persze, jól hangzik. de ő aztmondja, nem gitározom elég jól ahhoz, hogy kiálljunk a nagyközönség elé. én imádom az utcazenészeket hallgatni. a váci utcában volt egy srác, aki minden alkalommal az i'm yours-t gitározta. mindig megálltam, hallgattam, csodáltam. l'art pour l'art. magának gitározott. látszott rajta, hogy élvezi. gyönyörű volt :) már régen nem láttam. most minden annyira zavaros. holnap már szeptember van. egyszerre szeretnék most őszt, telet, tavaszt és újra nyarat is. nagy terveim vannak ezzel az évvel. mindig mindennel nagy terveim vannak, amik néha bejönnek, néha nem. legtöbbször nem. és aztán mindig a spontán dolgok sikerülnek a legjobban. mint a múlt heti irie maffia koncert. 

2011. augusztus 28., vasárnap

i am in love with jack dawson :)

igen, jack dawson :) a leonardo di caprio által alakított jack dawson a titanicban! most nézem a filmet körülbelül tizenötödjére, és még mindig imádom. és a vége miatt még mindig halál ideges és mérges leszek minden alkalommal. persze nyilván szörnyű lenne, ha happy end lenne, de azért mégis. ez olyan, mint a rómeó és júlia. szóval imádom benne leonardo di capriot. nem magát a színészt, hanem azt a karaktert, akit játszik. megőrülök érte!

2011. augusztus 27., szombat

still summer

imádok rendet rakni a szobámban, mert mindig az lesz a vége, hogy órákig olvasgatom az ide-oda bedobott leveleket, a hat évvel ezelőtti órarendemet, régi írásaimat. emlékek őre, azt hiszem, az vagyok én :) azért is várom már a szeptember elsejét, mert akkor H-val megírjuk a "mi lesz velünk a '11/12-es tanévben?" listánkat. legalábbis megbeszéltük, szóval remélem. még nem is gondolkoztam rajta, de elég ijesztő lesz majd belegondolni. megint megtaláltam a tavalyit, és még mindig nagyon vicces a fél évvel előre megjósolt "újra összeáll a Hiperkarma, és elmegyünk a koncertjükre" pont. J kiírt nekem egy rakat zenét, amiket nyáron hallgattunk, meg olyanokat is, amiket nem, de tetszenének. szóval most épp 2011 nyarát hallgatom a zenelejátszón :) de ez hülyeség, mert még mindig hátra van pár nap

2011. augusztus 13., szombat

fonyód, i love you so much!

az elmúlt héten fonyódon voltunk két barátnőmmel. istenkirály volt. annyira nyár, annyira szabadság, annyira buli, annyira csajos hét. pedig én nem is vagyok az a "csajos csaj", sőt, csaj nem is vagyok, csak lány, de azért erre most nagyon szükségem volt. hogyha valakikkel sokáig vagyok együtt "összezárva", akkor annyira felszínre kerülnek a rossz tulajdonságaik, és egy idő után már nagyon idegesítenek. most nem volt ilyen. tökéletes volt. a nevetések, esti készülődések, stoppolások és ingyen vonatozások, az ottani emberek, az ingyen málnás fények, strandolások, a where dem girls at és a what dö fuck :)